Forrás, 1996 (28. évfolyam, 1-12. szám)
1996 / 7. szám - Olasz Sándor: A „korfigyelem lámpása” alatt (Világirodalomkép és kultúraelmélet)
tualizálni. Ám a modernizációnak inkább a kínjait érző mai olvasónak sem árt elgondolkodni Németh László szavain: „Az író nemcsak törekvései létjogát bizonygatja a nagy európai példáival húzódozó földiéinek s nemcsak ízlése hitvallását mondja el egy idegen mű ürügyén. Van nagyobb célja is: az egész magyar művelődésnek akar vele irányt mutatni; a választott rokonság dajkaválasztás is.” Ha a nemzeti irodalom intellektuális telítettsége, problémaérzékenysége, ontológiai érdeklődése révén nem kapcsolódik be a világirodalomba (függetlenül attól, hogy ismerik-e nagyvilágban), „csak egy néptörzs irodalma lehet”. (Levél Kerényi Károlyhoz) Jegyzet A tanulmányban említett Németh-írások az életműsorozat következő köteteiben találhatók: Két nemzedék, 1970: Visszatekintés, A hét napjai, Aranykor és farkasfogak, Juhász Andor: A világirodalom élettörténete, Babits Mihály: Az európai irodalomr története. Európai utas, 1973: A rousseau-i elmealkat, Görögök vagy a halott hagyomány, Új enciklopédia, Két könyv Tolsztojról, Arisztophanész, San-Remó-i napló, Dilthey, egy német tudós, Levél Kerényi Károlyhoz. Utolsó széttekintés, 1980: Korszak végén, Szerb Antal világirodalom-története. Életmű szilánkokban, 1989: Sznobok és parasztok. Sorskérdések, 1989: Európa földrengéstér- képéhez. Németh László az európai irodalom- és művelődéstörténet tervéről: Homályból homályba 1977. 489. A Babits-idézetek helye: Az európai irodalom története, bevezetés, 1979. Zolnai Béla munkája: Világirodalom és nemzeti irodalom, 1944. A Márai-idézet helye: Egy polgár vallomásai, 1990. 283. Németh és Márai regényeinek etikai irányultságáról: Kabdebó Lóránt: A műfaj önreflexiója és gyakorlata. In: Szintézis nélküli évek. Nyelv, elbeszélés és világkép a harmincas évek epikájában, 1993. Babits és Németh felfogásának eltéréseiről: Kulcsár Szabó Ernő: Németh László és a Sorskérdések. In: Az új kritikai dilemmái, 1994. Uő: Történetiség - megértési - irodalom, 1995. Németh személyiség- és kultúraelméletéről: Grezsa Ferenc: Németh László Tanú-korszaka, 1990. Dilthey és az ő nyomán indulók tudmánytörténeti jelentőségéről: Németh G. Béla: Egymást kiegészítve - nem egymás ellen. „Szellemtörténeti”, pszicholingvisztikai és egyéb irányok, Irodalomtörténet, 1994. 4. sz. Németh László gondolatainak komparasztikai jelentőségéről: Fried István: A magyar komparasztika a két háború között, Literatura, 1994. 3. sz. Uő: A magyar irodalom európai kapcsolatrendszere, Literatura, 1995. 1. sz. Ld. még: Dionyz Durisin: Összehasonlító irodalomkutatás, 1977. Monostori Imre joggal említi Babits meghatározó szerepét Németh világirodalom-felfogásának alakulásában: „A magyaron a sor, kiáltok...” A Németh László-i kritikai esszé belső értelme, Kortárs, 1995. 7. sz. Tanulmányomban a figyelmet elsősorban az eltérésekre próbáltam irányítani. A filozófiai háttér megrajzolásához a következő köteteket használtam: Dilthey, Wilhelm: A történelmi világ felépítése a szellemtudományokban, 1974. Spengler, Oswald: A Nyugat alkonya, 1994. 68
