Forrás, 1996 (28. évfolyam, 1-12. szám)

1996 / 7. szám - Ryszard Kapuscinski: Lapidárium II. (Második rész - Fordította Szenyán Erzsébet)

nak fivéreink és nővéreink, csak mi erről nem veszünk tudomást - csodálatos ez az érzés.

Valamiképpen mindannyian nomádok vagyunk, s egyre inkább azokká válunk. Valamikor régen az emberek azért vándoroltak, hogy élelmet találjanak, hogy életben maradhassanak. A nagy migrációs mozgásokkal a nomád lét újra életformává lesz. Mintha újra a kezdeteinkhez térnénk vissza.

Valamikor nagyon izgatott a front - csakis a front, a fronton tartózkodás, a frontélmények megírása. Ma egyre inkább a konfliktushelyzet másik oldala érdekel, nevezetesen - a normális az abnormálisban, az embernek az a konok, szinte ösztönös, de egyúttal kezdeményezőkészséggel, ötletességgel és elszántsággal teli törekvése, hogy az abnormális helyzetben azt keresse, ami normális. Ilyen például egy ostromlott város mindennapi élete vagy ugyanez a hétköznapi lét közvetlenül a frontvonal mögött, egy tábor szögesdrótkerítése mögött, száműzetésben, stb.

Hiszen ez a normális állapot teszi lehetővé idővel az abnormális állapot leküzdését. A normális élet iránti vágyakozás mindig győzni fog. A normalitás törvénye áttör minden ellenálláson, a tűzön, a romokon.

Általában jobban emlékszem az emberek alakjára, arcára, mint arra, hogy mit mondtak nekem. Ezek az arcok hallgatagon, némán élnek az emlékezetemben. A múlt hallgat. Mi kölcsönzünk neki hangot”.

Mindenből lehet téma

és ezért

mindenből lehet szöveg.

(Folytatjuk)

Fordította: Szenyán Erzsébet

47