Forrás, 1996 (28. évfolyam, 1-12. szám)
1996 / 7. szám - Géczi János: Tiltott Ábrázolások Könyve (részlet)
alálógó) szöveg vágyik saját elrejtett tudásának tudására (a pókhálóban elrejtett más pókhálókra), az értelmező pedig arra, hogy a szövegből kiemelje, mint pókhálóból a pók a zsákmányt, a számára hiányzó tudást. A találkozásiok)ban rejlik az ideális kapcsolat lehetősége! Pompeji, 1993. december 16. jelenbővítés jegyében: tengerparti úton Nápolyig, s Nápolyon keresztül a Vezúv tövébe, a lávával, hamuval, kövekkel betemetett településekre. Bizony, kitágítom a jelent, hogy minél nagyobb időt fogadjon magába, bekebelezze a sírmellékleteket, a hullák után maradt üregeket, a freskókat: december 26-a terepét és táját, még akkor is, ha a megnyitott és egyre terebélyesebb résen át bezúdulnak a papírdobozból készült külváros lakói, a rossz arcú, késelő gyerekek, a kátyús utca a magasvasút betonlábai alatt, a vízzel telt gödrök, az ürülékszag, és az égből alázuhanó koszorúk, a kéregető koldusok, a fürge kezű zse- besek, a rémes autózás a városperemen, ahol megfogadom, még a nápolyiról is le fogok szokni, csak jussunk ki élve a szörcsögő, puha húsú, kopoltyúbűzös pokolból. Két olajszállító kamion közé beszorulva, amíg a bőrruhás sihederek a mellettünk álló, az útról az árokba kényszerült mikrobusz utasait tőrkésekkel hámozzák ki ruháikból s mindenüket elrabolják, a romház korlát nélküli balkonján ott látom, régi kék és sárga papírlapokkal a kezében Cholnoky Viktort: csak ő lehet az, hiszen oly gyenge a szeme, hogy nem búja el a fehér papír csillogását, ezért mindig színes papírra pingálja óriás betűit a lágy kohinor ceruzával. A papírlapok szerényen, bátortalanul összepöndörödnek, nem a vénségtől, sem az idő verejtékétől: a nyiroktól, hanem a félelemtől, hogy sokat váró kézzel nyúlok utánuk, elvárom tőlük, hogy a kitűnő, objektív üveg módjára mutassák vissza azt, aki itt hagyja őket árván. zabzsákkal a fején álldogált a fényesre kefélt, barna szőrű ló a Porta Stabiánál, s mind a négy bokájára kápráztató pompejivörös, kötött zokni volt húzva. az időben a jelent lakom, abban vagyok jel vagy semmi. Ahogyan magába fogad és körbenő az új jelen, úgy dől ki belőlem, mint széles ámyú, nagy törzsű platánfa, a korábbi jelen, s belefekszik a múltba. Hogy a jelenek morzsás, ásványi anyagként, szervetlen és szerves törmelékként egymásra rétegződnek, látom; vissza24
