Forrás, 1996 (28. évfolyam, 1-12. szám)

1996 / 7. szám - Géczi János: Tiltott Ábrázolások Könyve (részlet)

az emlékmű tetején kivonta kardját hüvelyéből Szent Mihály, s figyel, szuggerál, de nem veszem észre figyelmeztetését: a reszketeg férfinak segítek. Ott áll az útpad­kán, igyekszik meglépni a húsz centis mélységet, de egyre nagyobb pánikba esik, s egyre inkább reszket. Megfogom a könyökét, átsegítem az úttesten, s a rakpartba cementezett vaskorláthoz vezetem. Ernyedten támaszkodik, nagyo­kat lélegez és mégsem látja helyettem a várost, de könyökének szaga — forrázott csirketollé vagy bármi más szárnyasé - rajtam marad és megjelöl. valóban a világ legszebb tere, eszembe sem jut eldönteni? Mások már állást foglaltak, szolgának álltak a kapkodó tekintetű zsenialitáshoz, legyen igazuk (együtt és külön), kapjanak benne örök életet. Azonban, ha a Caligula-obeliszk és a két monumentális szökőkút között ész­revesszük - a tér elfipszisének nagytengelyén - a két kerek márványlapot a kö­vezeten, s rá is állunk, azt is láthatjuk, hogy azokról a helyekről a kolonádok né­gyes oszlopsora egynek fog visszafogyni s a székesegyház trapéz alakú, emelkedő tere is négyszögletesnek látszik; mindezért biztosan állíthatjuk: van egy apró, ujjbegynyi pont, ahol az öröklétbe igyekvők és a Tiltott Képek Ábrázo­lása egymáshoz fér, éppen összeér, ha nem is forr eggyé. Itt járhatnak át azok, akik mindkét labirintust be kívánnák lakni! itt sétál a nagy író, gondolataiba feledkezik, belebámul a kövek arcába, félszegen, kis­fiúsán mosolyog és jegyzetel, húzogatja háromnegyedes, fekete posztókabátja szárnyait, roskatag lesz a bazilika adatolásától és eszébe jut az a nekrológíró úr, aki éppen annak a nagy írónak az (eddigi) életművét nevezte monstrumnak, aki őt éppen látja és írja. A nagy író arra is kitér - a szakma a visszfények kelté­se -, hogy Vas István szerint egyedül Krlezánál nagy nemzet a magyar. A jegy­zetelő író pedig alkalmat kerít megírni, hogy aztán soha többé ne kelljen vele, csak az írásaival foglalkoznia, hogy egyedül a látott író az, akinél még nagy iro­dalom a magyar. Közben kattog mindkét feleség marokba fogható, automata fókuszbeállító fényképezőgépe. gyűlnek a galambfejű, pici elhatárolódások, belekortyolnak a porfír medence vizébe, fel-felröppennek, s ott kereng egy kifordult pihe még néhány percet a kiürült, 22

Next

/
Thumbnails
Contents