Forrás, 1996 (28. évfolyam, 1-12. szám)

1996 / 6. szám - Ryszard Kapuscinski: Lapidárium II. (Fordította: Szenyán Erzsébet - I. rész)

- hogyan gyúlnak ki a tüzek, a fények az ablakokban, az utcai lámpák, a neonok, hogyan kezd világítani a szentjánosbogár potroha, a boa szeme,- hogyan lángol a szavanna, hogyan lángol a falu, a város légitámadás után,- hogyan nyílnak meg a poklok kapui Csernobilban,- hogyan ülünk le vacsorázni, hogyan nézzük a tv-t,- hogyan akar (nem akar) aludni a kisgyermek (csöppség, poronty, csemete),- de többnyire általános, lassú elszenderedés,- előtte testek közeledése,- hogyan hallani ezt,- suttogások, hangok,kiáltások, ordítások, (nyelvek, tónusok, hangzások, hanglejtések, b-mollok és C-dúrok teljes bábeli zűrzavara),- lassú elmerülés a sötétségbe, az éjszakába,- az álmatlanság gyötrelmeibe, a lidércnyomásokba és rémképekbe vagy a harsány horkolásba, öntudatlanságba, álomba,- hogyan zuhan a föld a nemlétbe, és hogyan tér vissza onnan néhány óra múlva, pirkadatkor.

Berlin, október

A balkonom előtt álló vadgesztenyefa levelei egyetlen éjszaka alatt sárgultak meg. A zöld szín sárgává válása olyan hirtelenül, olyan váratlanul és végérvényesen következett be, hogy egyetlen zöld levél sem menekült meg! Csak egy nagy vakító, lángoló sárga özön látható és a törzs, a gallyak még kifejezőbb, még határozottabb feketesége.

A parkon keltem át, s ott két tizenéves fiatal ült egy pádon kisírt szemmel - olyan boldogtalanok voltak!

Az égbolt, amikor egy alkalommal repülőgépen utazom (de mikor és hova?), alul sötétkék, föntebb - égszínkék, majd még föntebb — narancssárga, aztán — rózsaszín s a legmagasabb rétegekben — téglavörös, hogy egy idő után sötétszürkébe váltson s végül - összesűrűsödjék és -, már végérvényesen - magába záruljon és elmerüljön a sötétségben.

II.

Nehéz írni most, a hirtelen, mindent felforgató változások idején. Lábunk alól kicsúszik a talaj, megváltoznak a jelképek, áttevődnek a jelek, a tájékozódási pontoknak már nincs állandó helyük. Az író ember tekintete egyre újabb és egyre ismeretlenebb tájakon bolyong, hangja pedig elvész a történelem rohanó lavinájának zajában.

Zbigniew Podgórec nagyszerű, okos könyve: „Beszélgetés Jerzy Nowosielski- vel”. Vajon nem Johann Eckermannt, a két kötetes „Beszélgetés Goethével” szerzőjét tekinthetjük-e az ilyen szövegek atyjának?

A tényirodalomnak ez a válfaja már gazdag áramlatot jelent a kortárs írásművészetben. Azonnal föltolulnak az emlékezetemben a következő munkák: Beres - Beszélgetések Stanislaw Lemmel (Rozmowy ze Stanislawem Lemem) Craft - Conversations with Strawinsky Fiút - Beszélgetések Milosz-sal (Rozmowy z Miloszem)

42