Forrás, 1996 (28. évfolyam, 1-12. szám)
1996 / 6. szám - Balázs Attila: Solanum Tuberosum (avagy krumpli)
Balázs Attila Solanum Tuberosum (avagy krumpli) (A Nyári Mozi Színházi Közösség Danilo Kis művei alapján készült előadásának átdolgozott szövege. Játssza a Tranzit-színház.) . Tranzit-színház jL JL Tranzit-színház nem létező színház, létező tagokkal (a hajdani Nyári Mozi Színházi Közösség tagjaival): Bicskei Istvánnal, Bicskei Flórával, Döbrei Dénessel és Varga Henriettával. Valahányan hús-vér emberek, s ha azt mondanám, hogy kivétel nélkül egy országból származnak ezek az emberek, akkor hát hazudnék is, meg nem is. De valahányan egy volt országból indultak el, s kötöttek ki egyelőre ott, ahol. Ez a legáltalánosabb közös vonásuk. Gyenge összefűző szálnak mutatkozik, ám annál erősebbnek. Akárcsak a volt Jugoszlávia a maga talányosságában gyenge és mégis valahol erős szál... Bicskei István, Bicskei Flóra, Döbrei Dénes és Varga Henrietta, így, ahogy vannak, valójában egy nem létező trupp, leszámítva azt, hogy valahol - leszámítva a kiderülő családi összefűződéseket is - színházilag úgyszintén kötődnek egymáshoz. És hol a beszélő, hol a nem beszélő színházhoz tartoznak. Vagy mindkettőbe egyszerre. Ez egy időben műfaji és sorskérdés is. De hát hadd egyszerűsítsem le a dolgot, amit tulajdonképpen nem lehet, mert könnyen beletörik a bicskám... Ez a két jugoszláv magyar színész férfiú - a legutóbbi háború előtti vajdasági színjátszás kimagasló alakjai -, Bicskei István és Döbrei Dénes, egy jelenleg nagymenő francia vegyesmozgás-színházban dolgozik, mégpedig a szintén „alattomban” jugoszláv származású Nagy József Jel-színházában, amelyik mostanság szűnt meg Jel-színházként működni. Miért is ne? Hadd legyen bonyolultabb kérdés. Mindegy. A lényeg az, hogy Bicskei és Döbrei - szabad idejükben - megálmodnak egy amolyan Off-Jel előadást Danilo Kis Párizsban elhunyt, a saját deklarációja szerint: utolsó jugoszláv író összes szövegéből. Ennek a Solanum Tuberosum nevet adták, ami tulajdonképpen a közönséges krumpli „horatiusi” lírai neve. Ebben az előadásban a krumpli a halál és a lehetséges túlélés amolyan tömpe, „burgonyoid”, szinte időtől független metaforájává emelkedik vagy „plattyan”. 5