Forrás, 1996 (28. évfolyam, 1-12. szám)

1996 / 5. szám - Határ Győző: "Autentikus líra"

műsorunk; s míg telehozsannázzuk a teremtést, észre se vesszük, zsigereinkben hol rakott fészket - hol helyezi el gyilok-tojásait a halál. Ilyenkor még szíves-örömest eljátszadozunk a líra játékaival (s ez itt a korrekció:) beletáncolunk a szerepjátszás lírai balettjébe, hol mert ránk-illőnek érezzük a szerepet, hol mert engedünk az oratio obliqua öreg hagyományának. Az Onkológiai Intézet előtt gyanútlanul haladunk el, a gyilkos kór még halogatja előlopakodását: így azután a hat Yorick-vers (a négy monológ meg a ciklus-lezáró kettő a Szekszárdon kiadott, 1992-es keltezésű FARKASOK ÓDÁJÁBAN) - szerepjátszás is meg a költő titkos gondolatainak a szócsöve is: stilizált, megkomponált „mozdulat”. Ugyanebben a kötetben találkozunk először „Sztyepan Pehotnij” első verseivel - hogy azután két év múlva, 1994-ben, külön kötetben, SZP három „füzetével” külön kötetté kerekedjék.

'k -I*

Mert vanni könnyű - lenni nehezebb Léleknek, földi árnyképek felett.

Ahogy jómagam, félévszázaddal előtte — „léggyökereken” táplálkozva - a francia irodalom entelekheiájába beleéltem magam, ugyanúgy ő, Pista, megmerülközve az orosz irodalom vizeiben, in artibus et letteris az orosz írás, a szláv kultúra olyan „oldalbenyílóit” is jól ismeri, amelyekben csak a született orosz- és vérbeli irodalmár otthonos. Ékes tanúsága ennek OROSZ SZIMBOLISTA KÖLTŐK c. fordításkötete, amelynek keletkezéséről-sorsáról ő maga is ír egyik levelében (1. a Függelékben); bár fordítás helyett én inkább szoros átköltésnek nevezném ezt a műfajt. A félévszázados, hivatalos jellegű „Magyar Műfordítói Nagyipartól” ez sok mindenben különbözik. Nem „bedolgozó” jellegű, szakmánybán legyártott, olykor elsietett fordításokról van szó; ennél sokkal többről. Életérzés és személyiségek találkozásáról. Elemi erejű szerelembeesésről. Műformák és költői habitusok affinitásáról. Az egyéni líra felelkező, ihletett ráhangzásáról. A közel 200 oldalas, pompás köteten érződik, hogy egyenként és így együtt is: labour of love. BI. nem nézi az órát, nem sajnálja a rá vesztegetett időt. Az olvasó - ha nem ismerné e versek hátterét - szentül meg volna győződve, hogy eredetit olvas. BI. bámulatos beleérző készséggel keresi- és találja meg e remeklések magyar megfelelőit; épp ezért a kötet minden darabja egy-egy trouvaille.

BI. az új magyar lírában a kevesek közé tartozik, akiktől olyigen zsugorgatott és fogyó életidőmet nem sajnáltam soha: örömest követtem gondolatai vonulását és azok mesteri formábaöntését. Nem a líra lerombolásán munkálkodott, mint világszerte a selejtszaporítók; hanem a mentésben: abban vette ki a részét.

Hogy a líra ösztöne megzavarodott és gőzerővel azon iparkodik, hogy lekortyanjon a múlt idő-garatján és elveszítse önmagát: ez világjelenség. Noha a formakultúra, a líra története, lehetőségeinek algoritmiája BI-nak a kisujjában volt, nem tudni, mi oltalmazta meg a mindeneket leterrorizáló ilyen-olyan, protoposzt, méta, neo-nouveau és transz-avantgarde Boszorkányünepétől, amelynek Kopár hegyén hovatovább már csak „performanszok” teremnek. Talán az elzártság, a pártállam terelő- korlátai, börtönkerítése, a lehetőségek behatároltsága; az én megérzésem szerint: jó ösztöne. A tehetség természetes kibontakozása. Mások „konzervatívnak” sorolnák be a költészetét; meglehet - ha az istenadta rímkészség, a bámulatos formaérzék, az enjambement könnyed és természetes kezelése és a ragaszkodás a hagyományos műformákhoz annak számít. Am ugyanakkor a konzervatív líra kereteit széttöri és hangvételét minden divat-sivalkodásnál modernebbé teszi a szó-választás gorom93