Forrás, 1996 (28. évfolyam, 1-12. szám)
1996 / 5. szám - Szekér Endre: Baka István testamentuma
Szekér Endre Baka István testamentuma ... mert ami volt, annak más távlatot ád a halál már... (Radnóti Miklós) „Halálhírekben gazdagodó nemzedékről” írt Thinsz Géza, a távoli Stockholmban, aztán ránk tekintve még messzebbről a mennyei Thinsz cukrászda teraszáról. Költészetünk különös időbeliségét kell észrevennünk: hirtelen egymás mellé kerül a versben az élet és a halál, váratlanul más „távlatot ád a halál már” - mint Radnóti írta -, a korábban élő költő versei másképpen szólnak hozzánk a költői személyiség halálba hullása után. Az olvasó pedig elveszti fogódzóit ebben a rákényszerített időjátékban, mikor olvassa úgy a verset, mint kortárs-barát üzenetét, és mikor kénytelen a maga megállapításaiban is múlt időre változtatni a jelen időt. Vagy egyáltalán indokolt-e a közelmúltban elhunyt költő-barátokat másképpen látni-olvasni, mint előbb, meg kell-e szakítani a levelezést velük, várjuk-e újabb verseiket, képeslapjukat, üzenetüket?... Elbizonytalanodásunk egyik oldalról a szekszárdi temető fájó közelmúltja, Baka István kérlelhetetlen-kegyetlen halála. Hisz ott álltunk, széde- legtünk a fájdalomtól, kábított a nap ereje és a koporsó látványa. A tény megváltoztathatatlan: Baka István eltávozott közülünk. Erre a nagyon határozott állításra talán azt a naív, gyermeteg költői kettősséget kell válaszolnunk: a Halotti Beszédtől Kosztolányi és Márai Halotti beszédéig a magyar költők mindig együtt élték át az életet és a halált, Vörösmarty Szózatában a bölcső mellett ott a sír is, Kosztolányi Életre-halálra címmel szól versében hozzánk. Az Életre-halálra verscím összetett szava egymás mellé szorítja a csaknem kibékíthetetlen ellentétet. S így kezdi a verset: „Mint aki búcsúzik, beszélni / akarok.” Testamentumot ír gyakran a költő. Közismert Villon örökös halálközelsége, verseinek testamentumokba rendezése. Baka István oroszra fordítva nevét váratlanul összegezni kezd, testamentumot akar írni: Sztyepan Pehotnij testamentuma verskötetének címe. Másfajta Esti Kornélként keresi az élet élményeit, látszólag mindennapi embereit, környezetét. S megborzong Baka is, mint hajdan Kosztolányi: „Jaj, mily sekély a mélység / és mily mély a sekélység / és mily tömör a hígság / és mily komor a vígság. ” A felületen szeretne túljutni, a látszat-valóságot megfosztani hamisságától, többet akar tudni, látni, versbe fogni. Baka-Pehotnij egyszerre keresi meg a költői valóság teljesebb változatát, egymás mellé illesztve az orosz és a magyar versréteget, a képzelt orosz eredetit magyarra fordítva. Az életre-halálra szemlélet, a jelen és a múlt egymásba épülése megfigyelhető a Pehotnij-versekben. Szentpéterváron jár, közel van Puskin és Anyegin világa a Néva-parton. Mellette van Dosztojevszkij Raszkolnyikovja is. Közeli a Péter-Pál torony, nincs még messze Iljics szemöldöke. Ebben a különös költői világban minden sötét, reménytelen, pokolbeli árnyakkal teljes. Ez a sötét éjszaka alig oldódik fel néha Baka verseiben, itt még a tenger is idegrohamban őrjöng, s félelmes asszociációkat ébreszt a „kény87
