Forrás, 1996 (28. évfolyam, 1-12. szám)
1996 / 5. szám - Szőke Katalin: A költő és műfordító szerepcseréje (Baka István költészetének orosz kulturális kódja)
Első versszakának első sora a fentiekben idézett Nézem - s lenézem a világot Hoda- szevics-vers képeit „fordítja le” és bonyolítja tovább: „Lobog a tűz, de meleget nem ad, / csak megmorog, mint vackából a vad. / Lobog a lélek rozzant tűzhelyen, / Fölötte fortyog a fórtelem.” * * * Végezetül: Baka költészetében az orosz kód fordításaival lépett működésbe és hatással volt arra a szerep-vers-, sors-vers típusra, melyet kialakított. Véleményem szerint Baka verseiben a szerepjátszó én „archetípusa” döntően az orosz hagyományra vezethető vissza - ebben rejlik költői világának különössége a mai magyar irodalomban -, s ez leginkább a Yorick-ciklusban érhető tetten. A shakespeare-i, kormosi indíttatású Yorick-ciklus énje az „anti-világot”, az önmagából kifordult, „feje tetejére állított világot” ostorozza, szavait nem válogatja meg, gondolatait jóformán alig artikulálja, s miközben közönsége előtt „levetkezik”, kifecsegve legszé- gyellnivalóbb kínjait is, játszva az ostobát, kimeríti az „anti-viselkedés” szinte összes kritériumát. Voltaképpen az orosz ,Jurogyivij”-re, a. „szent eszelősre” emlékeztet, akit éppen keresetlen őszintesége állít szembe a bohóccal és a színésszel, akik ravaszkodnak, alakoskodnak, színlelnek. A jurogyivij ezt nem szavaival, hanem elsősorban gesztusaival éri el, hiszen általában nem tud összefüggően beszélni, „kinyilatkoztatásai” zavarosak, gyakran nevetségesek. A Yorick-ciklusban Baka a közismert shakespeare-i aforizmát, a „Színház az egész világ”-ot és az orosz (dosztojevszkiji) hagyományt ütközteti meg egymással. Szilárd Léna írja a Medvetánc 1985. 2-3. számában megjelent, Dosztojevszkijről és Jungről szóló tanulmányában: „Shakespeare kijelentése lényegében nem tartalmaz értékelést. A világ és a színház közötti egyenlőségjelet egyszerűen mint tényt konstatálja. Dosztojevszkijnél épp fordítva, a színpaddá vált élet mint „kifordított világ”, mint antivilág, mint az Antikrisztus világa ítéltetik el.” A színház-antivilág-eszelős őijöngés-világ- vége tipikusan orosz paradigmáját, a színházzá vált életet, mint apokaliptikus jelenséget mutatják be a Yorick-ciklus versei - s a szent eszelős szerepének vállalásával Baka István Istennel vitakozó, Istent felelősségrevonó, gyakran őt káromló költészete - az orosz kulturális kód szellemében - „vallásos” színezetet nyert; hiszen az utolsókból lesznek az elsők... 72
