Forrás, 1996 (28. évfolyam, 1-12. szám)

1996 / 5. szám - Szigeti Lajos Sándor: „Tűzbe vetett evangélium” (Baka István indulásáról és istenkereséséről)

datát, de még azt is ironizálva („nem voltál a bűnre mentség / S a büntetés sem”) és felidézi a szót, a kölcsönös posztulációt, ismét a maga hiábavalóságával: „egyetlen szavam / Se szólított meg Te sem szólítottál / S azt sem hiszem már Te vagy aki voltál”. A következő' szegmentumban pedig a mitológiához fordul hasonlatért Europé, illetve Marsyas történetét idézve föl, mint akik az élet örömeit és fájdalmait hivatottak megtestesíteni a versben, mégpedig úgy, hogy maszkokról van szó itt is, de a szokástól eltérően nem kővémeredésükről (jóllehet, „a kővémeredés is olyasvalami, amely minden maszknak a sajátsága”7), hanem éppen ellenkezőleg: kőből való újraéledésükről: „Kint száll a köd és megmozdulnak a l Kőszobrok most egy képzelt őszi kertben”. A Marsyas-történetet, a görög mitológiának az egyik talán legkegyetlenebb, legbrutálisabb történetét Apollodórosz Bibliothékéjében így olvashatjuk: „Olümposz fiát, Marszüászt is megölte Apollón. Marszüasz ugyanis zenei versenyre kélt Apollónnal, miután megtalálta azt a sípot, amelyet Athéné dobott el, mivel eltorzult tőle az ábrázata. Megállapodtak abban, hogy a győztes kénye-kedve szerint bánhat a vesztessel. Amint megkezdődött a verseny, Apollón megfordította kitherá- ját és felszólította Marszüászt, hogy ő is cselekedjen hasonlóképpen. Mivel Marszüasz nem tudott így játszani, Apollón lett a győztes: felakasztotta Marszüászt egy magas fenyőfára, majd lenyúzta bőrét és így végzett vele.” Jóllehet, Kerényi (jó kapcsolatban volt Weöres Sándorral) megszelídítette a jelenetet, szerinte az voltaképpen álarcos játékra utal, azaz amikor Apollón megnyúzza Marszüászt, akkor nem arra kell gondolni, hogy megöli, hanem arra, hogy csak lehúzza róla az álöltözékül felvett bozontos bundát,8 mégsem dionüszoszi játéknak vagyunk tanúi azoknak a műveiben, akiké közé Baka Istváné is illeszkedik. Feldolgozta ugyanis a történetet Radnóti Miklós (A félelmetes angyal, 1943), Gellért Oszkár (Marsyas, 1946), Sarka- di Imre (A szatír bőre, 1947), Weöres Sándor (Marsyas és Apollon, 1964).9

Baka István verse mégis különleges helyet foglal el még e művek közt is, mert nála még előtte vagyunk az „eseményeknek”: Europé csak készül Zeusszal a nászra, Marszüász mit sem sejt a jövőről és Apollon is csak képzeletében éli meg a jövőt:

Európa vonaglik a bika Hátán Apollón nyila még tegezben Es mosolyogva gondol Marszüászra Lenyúzott bőre kéjes-nyers szagára

A vers ezen a ponton fordul vissza a személyes (mégis általános) közegébe és az Isten-ember viszonylatba:

Kérjek s kínok között vezet az ember Isten vagy emberek jelölte útja Csodálod-e hogy amire befutja Halálvággyal telik nem félelemmel S akármit tesz ölelve bár vagy ölve Visszazuhan a Káosz-anyaölbe

7 Uo. 85.

8 V. ö. KERÉNYI Károly: Görög mitológia. 1977. 120.

9 Részletesebben: SZIGETI Lajos Sándor: „Marsyas és Apollon”. Korformáló mitológia. Modern hagyomány. Motívumok és költó'i magatartásformák a huszadik századi magyar irodalomban. Lord Könyvkiadó, 1995. 133-147.

63