Forrás, 1996 (28. évfolyam, 1-12. szám)

1996 / 5. szám - Kántor Péter: Levél Baka Istvánnak (vers)

Kántor Péter

Levél Baka Pistának

1995. november 21.

Úgy hallottam, hogy Mahlert szereted. Szeretném én is szeretni tehát.

Mondd, mivel kezdjem, mit ajánlanál, a sok közül melyik szimfóniát?

Mi - megvagyunk. Sőt: most ragyog a nap, egy kevés hó a tetőkre fagyott, és lent a tér is foltokban fehér, a fákon tündöklik sok sárgásrőt levél.

De mondhatom: az ilyen délelőtt nem általános. Tegnap fújt, esett, megdermedt az utcákon a latyak; bent gubbasztottam, mint kint a verebek.

Apropó veréb... Egy hozzám beszállt ma, míg én a konyhában éppen terád gondoltam, kortyolgatva zöld teát, és nyitva volt egy ablak a világra.

Egy veréb-vendég. Fázhatott talán.

Am szem elől vesztve a kék eget, vak rémület húzta magasba, fel, ahol rácsukódott a mennyezet.

Az üvegen át próbált szabadulni, többször is nekirepült sebesen, fejjel, csőrrel koppant az üvegen, hiába súgtam neki, merre jut ki.

Rányitottam az összes ablakot, láttam, milyen távol van a közel, eszembe jutott Tandori Dezső, hogy felhívom, jöjjön, segítsen ő.