Forrás, 1996 (28. évfolyam, 1-12. szám)
1996 / 5. szám - Vallomás versekről (Baka István vallomása saját szövegezésében és gépiratáról 1992. augusztus 7. - Közreadja Árpás Károly)
Vallomás versekről Baka István vallomása saját szövegezésében és gépiratáról (1992. augusztus 7.) A X JL Háborús téli éjszaka megrendelésre született. Gyerekkori barátom, a zalaegerszegi Reflex színpad vezetője, Merő Béla kért tőlem egy vers-oratóriumot az 1977-es Ady-évfordulóra. Úgy vállaltam, hogy nem közvetlenül Ady, hanem egy elképzelt közép-európai költő nevében fog szólni a háborús iszonyatról és a zsákutcás magyar történelemről- tehát a mi nemzedékünk sorsáról is. Többszörös, allegória az allegóriában, áttételekkel kísérleteztem, nem mindig sikeresen. A verset 1977 novemberében mutatták be Merő Béla lelkes amatőrjei - profi színvonalon, nagyon szép, erre az alkalomra komponált kísérőzenével. Nagy részét Szekszárdon írtam, ekkor próbáltam először otthon dolgozni. Keletkezési idő: ’77 február-május. Az utolsó előtti vers, a Passió két évvel korábban íródott. A teljes versciklus (vagy ez inkább hosszúvers) az Életünkben jelent meg, ’77 őszén. Különösebb visszhangja nem volt. Döbling - ’82-ben keresett meg Nagy Zoltán, hogy írjak neki monodrámát a Szé- chenyi-napló alapján. Nem vállaltam, végül Mocsár Gábor írt valamit, ami nem sikerült igazán - Zoli nem is vállalta a bemutatását. Viszont elkezdtem olvasni - előbb a Naplót, majd a legfontosabb Széchenyi műveket (Hitel, Blick, Nagy Magyar Szatíra), s különösen Széchenyi döblingi feltámadása ragadott meg - az, hogy Széchenyi egy Bécs környéki elmegyógyintézetben megszervezte a magyar ellenállást. Úgy éreztem, ez példaértékű a hetvenes-nyolcvanas évek magyar értelmisége számára — nekünk is csak szellemi ellenállásra volt lehetőségünk ebben az új Bach-kor- szakban. Ezért is szól az ajánlás Ilia Mihálynak, aki a levelezésével hasonlé bár — szerencsére - kevésbé tragikus szerepet vállalt, mint a döblingi fogoly. ’83 februárjában mentem el egy hétre Szekszárdra, előtte Csapody Miklós és édesapja Cs. István vendégeként Nagycenkre látogattam - a hársfasor élménye innen származik. A ciklusnak csak a záródarabja maradt Szegedre, elég hamar megcsináltam, a Tisza- táj ’83 áprilisi száma már közölte a verset. Ez lett a Döbling-kötet záró- és címadó verse. A kötet 85-ben jelent meg, a Liszt Ferenc éjszakája... ürügyén Graves-díjat kaptam, s egyáltalán - újra felfedezték, hogy létezem, ami nemcsak a divatok változását bizonyítja, hanem azt is, hogy a Döbling-vers és a kor jobban találkozott, mint a Háborús téli éjszaka és az elzsírosodott, még gyanútlan hetvenes évek. A Háborús téli éjszaka vonzásköre: a ’77 őszén írott Tűzbe vetett evangélium ugyanarra az Ady-gesztusra utal, a ’76 őszi Körvadászat a Vadászat előképe, de a Trauermarsch is idetartozik - ha előbb születik, ez állt volna a Passió helyén. (S persze a ’75-ös Passió, amit már említettem.) De ez a hosszúvers egyébként is a két első könyvem nem igazán sikeres szintézise. Vö. - Tavaszdal, Ima, Végvári dal — Voltak itt tavaszok, Változatok egy kurucdalra I-II. —Dal (II.), itt még a piros csizma is visszajön..., végül is a Háborús téli éjszaka egyfajta hosszú búcsúzás az ifjúkortól, — nem véletlen, hogy a következő évben - 1978-ban - csak egy késő őszi versre futotta (Dalok harmincévesen), s elkezdtem prózával kísérletezni. * Közreadja: Árpás Károly 15
