Forrás, 1996 (28. évfolyam, 1-12. szám)

1996 / 5. szám - Szekszárdi mise (Beszélgetés Baka Istvánnal - Az interjút Dránovics István készítette)

Nyikolaj Gumiljovról nem tudom hallottál-e, ő volt az akmeisták - jaj istenem, persze most a szekszárdi TV-nézők... szegények, sajnálom őket, de magamat is sajnálhatnám, mert én is csak orosz szakosként hallottam róla — ez egy nagyon jelentős irodalmi csoport volt a század elején. A szimbolistákat, tehát: Blokot, Bijuszovot megtagadták, Ahmatova volt a legnagyobb alakjuk, és az ő első félje volt — vagy az egyetlen félje, aztán már többet nem ment féljhez - Nyikolaj Gumiljov, csodálatos költő, akit 1920-ban, miután hazatért — ugyanis addig, nem emigrációban élt, ez egy nagyon bonyolult dolog, de hazatért, akkor még Pétervárra — a Cseka lefogott és koholt vádak alapján kivégzett. Nos, az ő verseit fordítottam, néhány verse már megjelent azelőtt is, tehát őt azért rehabilitálták részben-részben, azért az ellenforra- dalmiság vádját nem vették le róla, de most lehetőség nyűt arra, hogy egy teljes kötetet kiadjanak tőle. Tehát az ő verseit fordítottam tavaly nyáron. Borzasztó kínnal. Komolyan mondom, mert nagy költő. Nagy költőtől napi húsz sort szabad csak fordítani, míg egy pici költőtől napi száz sor sem sok. Ezt onnan tudom, hogy megcsináltam.- Fordításon kívül más ?- De még nem fejeztem be, mert ugyanakkor van egy másik nagy emigráns költő, aki viszont Gumiljov kivégzése után pár hónappal menekült ki Nyugatra. Hodasze- vicsnek hívják, Vlagyiszlav Hodaszevicsnek, lengyel származású, de egy csodálatos orosz költő, akinek olyan sűrített csodálatos nyelve van, hogy egyrészt borzasztóan nehéz fordítani, másrészt óriási feladat. Tőle szeretnék egy kötetnyit fordítani, ha nem egyedül, akkor másokkal együtt. Sajnos erre, — bár bíztató visszajelzést kaptam már -, még nem kaptam szerződést.- A fordításokon kívül egyéb tervek, munkák ?- Verset nem lehet tervezni. Szeretnék verset írni. Idén már íham hármat, és ezzel elégedett vagyok, mert nekem négy-öt vers az évi termésem. De van egy másik tervem is, prózát már nagyon régen írtam, és a prózához kicsit alkalom is kell. Persze mindenhez, lassan már a vershez is. Fordításhoz a leginkább. És most egy régi barátom fölajánlotta, hogy vegyek részt egy sorozatban. Valamelyik új kiadó, már nem is tudom, melyik, mert annyi van, indítana egy szerelmesregény sorozatot, amiben ki-ki megírhatná az élete legnagyobb szerelmét. írjak én is egy szerelmesregényt. Most ebbe már én beleártottam magam, például a Margit című novellámban, vagy a Vasárnap délutánban. Hősnőjük ugyanaz, csak egészen másképpen van transzponálva, meg hát, sok nagy szerelem van azért mindenkinek, bár persze az egyetlen, hát az egyetlen az mindig ötből tevődik össze, és én ebből az öt-hatból összetevődő egyet próbálom majd megírni, ha sikerül. Ha nem sikerül, hát nem sikerül. De akkor ez lenne az újabb prózám. És egy picit bele akarom ebbe írni, nem picit, hanem igazából, a hetvenes-nyolcvanas évek csendjét is. Azt a levegőtlensé- get. Hát ennyit erről, nem akarok többet mondani róla.- Néztem, és két szekszárdi térkép is van a falon, Széchenyi mellett, meg néhány egyéb dolog mellett. És itt vissza is térnék egy pillanatra a szülővároshoz. Egy kérdéssel. Nevezetesen arra lennék kíváncsi, hogy mi a véleményed, hogy a mai Magyarországon, egy ilyen város, mint Szekszárd, ami azért tulajdonképpen a kisvárosok közé tartozik ma is, legalábbis népessége számát tekintve... Milyen esélyt látsz egy önálló szellemi arculat, egyfajta szellemi élet kialakulására, egyáltalán, lehetséges-e ez szerinted, vagy nem, vagy részeiben, ez érdekelne?- A mai Szekszárd, már kicsit túl nagy város is ehhez. Az a tizennégy-tizenötezres Szekszárd lett volna igazán alkalmas rá. Nem véletlen az, hogy amikor még a Kincskeresőt sokfelé hívták, mindig az volt a tapasztalatom, hogy nem a városokban vannak érdeklődők, hanem a nagyközségekben. Ma ugyanis a nagyközségek töltik be azt a szerepet, amit a háború, én nem mondok felszabadulást, - amit a nagy háború előtt a kisvárosok töltöttek be, amiknek már volt egy önálló arcuk, volt egy táj13