Forrás, 1996 (28. évfolyam, 1-12. szám)
1996 / 4. szám - Beke György: Végzetes csapdák
A szerbiai - mindjobban - központosított iskolarendszer nem ismeri ezeket a fogalmakat. Szabadka városának 15 kétnyelvű általános iskolája van, ezek közül mindössze háromnak az igazgatója magyar. Ezt a képet a Szabad Hét Nap (1995. november 16.) rajzolta meg. A másik tizenkét iskolaigazgató közül csak egy tud magyarul. ,Az iskolaigazgatónak pedig igen széles jogköre van: ő az, aki megteheti, hogy csak szerbül tudó biológiatanárt alkalmaz (ráadásul állandó munkaviszonyra), mondván: nem talált magyarul beszélő szaktanárt. Ez nem légből kapott példa, hiszen most már nemcsak a középiskolában, az általánosban is előfordul, hogy a magyar tagozatos gyerekek néhány tantárgyat szerbül tanulnak. Sok helyütt az iskolapedagógus, pszichológus sem beszél magyarul, pedig neki a diákkal, szülővel, nagyszülővel is szót kell értenie fontos, bizalmas dolgokban.” Hasonló volt a helyzet Romániában, Ceausescu idején. Valójában ez az „alternatív” oktatás lényege: a kisebbségi diákok a tantárgyak egy részét, majd mind többet, aztán valamennyit a többség nyelvén tanulják. Szerbiában egy kis balkáni csellel, zaj nélkül, azt az oktatási rendszert vezették be, amely ellen olyan heves küzdelem folyik a Felvidéken és Erdélyben. Kapcsoljuk ide a szabadkai lap megállapítását, mely szerint „a jelenleg érvényben lévő tantervek nem teszik lehetővé a nemzeti azonosságtudat megőrzését, felgyorsítják viszont az asszimilációt.” Vörösberényben, a Balaton Akadémián anyaországi és kisebbségi magyar szakemberek vitatták meg a magyar oktatási helyzetét a Kárpát-medencében. Minden oldalról szemügyre vették az „alternatív” oktatást, annak erőszakos - romániai, szerbiai - és látszatra „önkéntes” felvidéki formáit. Ez is, az is ellentéte az anyanyelvű oktatás elvének és gyakorlatának. Comenius, Apáczai Csere János tanítása minden népre és nemzetre, nemzeti kisebbségre egyképpen érvényes. Alkalmazását azonban elősegíthetik vagy gátolhatják a körülmények, az illető nemzeti közösség nagysága, történelmi helyzete. A trianoni békerendszer a történelmi Magyarország feldarabolásával nagy létszámú, nemzet-nagyságú és egészen kicsiny töredék kisebbségeket alakított ki, művi úton, nem a természetes fejlődés keretében. Kétmilli- ónyi magyar és 800 ezres lélekszámú német (szász és sváb) kisebbség került Romániához, ugyanakkor éppen százszor kevesebb - 20 ezernyi - román kisebbség maradt Magyarországon. Hasonlóképpen sokkal nagyobb lélekszámú magyar került Csehszlovákiába, mint ahány szlovák maradt Békés megyében és más telephelyeken. A délvidéki és a vele együtt számolt horvátországi és szlovéniai magyarság is többszörösen meghaladta a magyarországi délszláv kisebbségiek nagyságát. Egyedül német viszonylatban volt fordított az arány: több százezres magyaroszági némettel szemben 26. 225 magyar élt az Ausztriához csatolt Nyugat-Magyarorszá- gon, amely 1920-tól Burgenland néven ismeretes. Különböztek a „kisebbségi területek” történelmi előzményei, fejlődési jellegzetességei, sajátosságai. Az ezeréves magyar iskolahálózat átfogta a Trianonban elcsatolt területeket is, Európa-szerte ismert, a magyar nemzeti tudat alakításában döntő szerepet játszó kollégiumok kerültek Romániába (Kolozsvár, Zilah, Nagyvárad, Arad, Temesvár, Gyulafehérvár, Brassó, Marosvásárhely, Székelyudvarhely, Csíkszereda, Sepsiszentgyörgy, Kézdivásárhely, Székelykeresztúr híres felekezeti középiskolái). Ezzel szemben például a magyarországi románság telephelyei Békés és Bihar megyékben egyféle szigetek voltak a magyar tengerben. A békési, bihari románok 1918 előtt Aradon, Nagyváradon taníttatták gyermekeiket, már amennyire taníttatták, lévén ez a népesség döntően agrárproletár, grófi, uradalmi cseléd vagy zsellér, alig egy-két évszázados múlttal azon a vidéken. Nem feledhető az sem, hogy az egyik első magyar egyetemet, akadémiát Kolozsvárott alapította 1581-ben Báthori István lengyel király és erdélyi fejedelem. Majd 1872-től 1919-ig és 1940-től 1945-ig a Ferenc József nevét viselő magyar egyetem 78
