Forrás, 1996 (28. évfolyam, 1-12. szám)
1996 / 4. szám - Németh István: Hét seb
Hasonló vehemenciával jómagam is:- Németh István, Úvidékró'l! Inkább meghökkent, mint megörült. De csak egy pillanatra. Szívélyes érdeklődéssel folytatja:- Újvidék melyik részéről? Most én jövök zavarba, de nem egy pillanatra. Ezt az urat most látom életem- bem először, s számára is nyilvánvalóvá válhatott már, hogy összetévesztett valakivel, ám ha már leparoláztunk, bemutatkoztunk egymásnak eme semleges területen, Szeged főterén, folytassuk az ismerkedést. Nem föltétlenül baj, ha olykor találkozik egy parciumbéli s egy délvidéki magyar. Többször kellene, kellett volna. Nem mindig rajtunk múlott, hogy nem így történt. Zavartan magyarázom:- Egyik újabb negyedéből. Tetszik ismerni Újvidéket? Váradi Szabolcs Nagyváradról még mindig gyanútlan:- Már hogyne ismerném, kérem! ZentaL. Savoyai Jenő!... Bácskai lakodalom!... . Kapcsolok.- Ahol én lakom, kérem, az egy városnak a neve. Újvidék, Növi Sad, Neusatz... Mint aki menteni szeretné a menthetőt:- Persze, ennek a szép Tiszának a partján... - De most már nem várja meg az esetleges újabb kudarcot, gyorsan nyújtja a kezét:- Örülök, hogy találkoztunk!- Én is, uram - s máris nyargalunk tovább, mintha mi sem történt volna. Nem is történt semmi különös. Mert mi a különös abban, ha egy nagyváradi úr összetéveszti Újvidéket Délvidékkel? És abban, ha egy börtönőr összekeveri Örkényt és Tömörkényt. Nem várhatja el az ember, hogy mindenki jártas legyen földrajzban, történelemben, irodalomban. Már az is nagy szó, ha konyhának hozzá. Egy író egy világot teremtett ebből magának. Egy másik meg annak a felismeréséből, sorozatos rádöbbenéséből próbál, hogy mert szinte már nem tudnak rólunk, talán nem is létezünk a világ számára. J ugómagyarabb Köztudomású, hogy az emberek idők múltával a rajtuk esett legnagyobb sérelmeket és megaláztatásokat is humorba képesek oldani. Ürge Pálnak élete hetvenkét esztendeje alatt mennyi baja és bonyodalma származott pusztán abból, hogy Ürgének született, s Pálnak keresztelték! Az előbbiből már kisgyermek korában. Hiába született ugyanis Ürgének, amikor meglehetősem lomha természettel áldotta meg a teremtő. Visszaemlékezése szerint kicsi korában könnyebb volt arrébb lökni, mint küldeni. Neve ellenére egyáltalán nem volt fürgének mondható.- A pajtásaim csúfoltak, kiszekírozták a lelkemet - mondja somolyogva. 10
