Forrás, 1996 (28. évfolyam, 1-12. szám)

1996 / 3. szám - Süli András centenáriumára - Bánszky Pál: Algyői körmenet

A népművészet alapvetően közösségi jellegével szemben Süli festményeiben azonban már az individuális, személyes jelleg a meghatározó, az a sajátos mitológia, amely már csupán a huszadik század talaján keletkezhetett.

Hiteles képet fest korának tárgyi világáról is. A valóságban megfigyeli, majd emlékezetből idézi fel a dolgokat, például a felvetett ágyat, az esztergált függönytartót, fali és billenős asztali tükröt, a szoba hagyományos elrendezését, az ágy alatt ülő kotlóst, valamint a levetett lábbeliket. Az algyői vasútállomás bemutatásakor olyan részleteket is fontosnak tart közölni, hogy ott ki van függesztve korának elmaradhatatlan kelléke, a trianoni térkép.12 Jelöli a vonatszerelvények feliratait, például „46 ember. man. 4 ló Ferde” (Vasútállomás 1935), kiíija a hajók nevét, például: Ercsi, Dömötör, Vihar, Fulton (Hajók a Dunán), Bálint (Gyárkémények, hegyek, hajók). Képei alapján szinte rekonstruálni lehetne a korabeli automobilokat, s azok mint a galambpárok kiegyensúlyozott kompozícióiban egymással szemben helyezkednek el. (Halászok a városi park közelében 1933, Csónakok és autók 1935, Az algyői vasútállomás 1936) A tájat ábrázoló festményeiről elmaradhatatlanok a villanyhuzalok, a póznákon a korabeli jellegzetes porcelánfoglalatok. Képein megjelennek a különböző gépek, autók, hajók és vonatok.

Nála a valóság és a képzeletbeli világ sajátosan keveredik. „Néhány képén a szerbiai hadi emlékei is megjelennek, de csak a címek utalnak arra, hogy nem algyői tájat látunk. Bizonyosság erre az 1937-ben festett »Dél-macedóniai erdőrészlet valamely község mellett elvonuló fenyvesekkel«, amelyen község ugyan nincs, de a Tisza rajta van, s a fenyvesek helyett is nyírfákat találunk, valamint két zsiráfot, amit saját bevallása szerint a Budapesti Állatkertben látott.”13 Algyő és Szeged környékén Süli nem láthatott hegyeket, de ha a kép kompozíciója úgy kívánta, oda képzelte, oda festette őket (pl. Gyárkémények, hegyek, hajók, Csónak a vizen, Megy a paraszt a tanyára).

Az ösztönös tehetség diktálta festésmódon túl megjelennek a tudatosság jegyei is. ,A különböző színű és formájú állatok ritmikus váltogatása, a különböző és azonos elemekből egyaránt létrehozott szimmetria, a mélység és a távolság érzékeltetése, az előbbi pl. a galambdúc nyílásainak elmosódottabb, foltszerűbb megfestésével, utóbbi a háttérben a gémeskútnál álló feketekalapos férfialak kis méreteivel vagy a levegőben szálló galambok erősebb vagy halványabb kontúrjaival - mindezek olyan felnőtt, gondolkozó művészre vallottak, akit a megjelenítés »hogyan«-ja legalább annyira érdekel, mint a téma, amely megjelenik. Az ablaküvegek, nos ezek meg már egészen bravúros kezű művészt sejtettek. Lavírozott technikával, laza könnyed ecsetkezeléssel, oldalnézetű, majdnem »surlófényben» lévő ablaküveget festeni — ez már nem gyermeknek való festői feladat.”14

Süli András képein kísérletet tesz az optikai tér érzékeltetésére, de egyes festményein, pl. a Faúsztatók a Tiszán (1934) a tutajok a síkban kiterítve, egymás fölött kerülnek ábrázolásra, a folyó két oldalán elhelyezett fasor ugyanakkor a tér mélységének az érzetét kelti. Vagy a Vasútállomás c. (1935) képen az elő és középtér a mélység illúzióját kelti, a háttérben elhelyezett vonatszerelvény viszont annyira egy síkban van megfestve az épülettel, mintha azon keresztül haladna tovább. Oly12 A kor propagandájára jellemző, hogy a rajzlapok sarkába is bele volt nyomtatva egy körbélyegzős pecsét azzal a felirattal, hogy „Vesszen Trianon”. Ilyen bélyegző látható azokon a rajzlapokon, amelyre az Algyői állami őrház (1933) és az Algyői gyalogátkelő kisrév (1937) c. képeit festette.

13 Moldován Domokos: Emlékezés Süli András parasztfestőre Tiszatáj. 1971. december 1141. p.

14 Szabó Júlia: Süli András. Művészet. 1967. március 29. p.

91