Forrás, 1996 (28. évfolyam, 1-12. szám)

1996 / 2. szám - Sánta Gábor: Kóser Város (A zsidó Budapest I-II.)

torok Védőszentje, hogy örökké, amíg csak vizsgálunk, olvasni is tudjunk, és értsünk is a szavakból! Add, Uram, hogy ne csak az olvasást, de az írást se felejtsük el soha... Adjál nekünk örökké, amikor nem is várjuk, gyermekbetegségeket! Ámen.”

Nem próféta volt: orvos. íróként is gyógyító.

Szász László

Kóser város

A zsidó Budapest I-II.

Ady Endre párizsi tartózkodásainak egyikén regényírásra szánta el magát. 1910 januárjában a Nyugat egyik szerkesztőjének üzente, hogy „a regényből a téma megvan már, s ez nagy dolog”. Márciusi levelében pedig azt is megígérte Fenyő Miksának, hogy „május elejére a nagyobbik felét” megírja. Ady A Vér városával azonban sohasem készült el; csupán a bevezetője látott napvilágot a Nyugat május elsején megjelent számában.

Vajon mi lett volna a regény témája? Mi is az a ’’nagy dolog”, amiről Ady oly lelkesen tájékoztatta budapesti barátját?

A négyoldalnyi töredékből úgy tűnik, Ady arra a már akkoriban is kényes kérdésre kívánt választ adni, hogy mit jelent Magyarország számára a zsidó jelenlét. „Nagyváradot, kedves, különös városomat akartam, sőt még ma is akarom regényhőssé tenni, s megírni azt, hogyan gyűrte le a szép, bár többnyire zsidó polgárság az uralkodó, már figurában is hanyatló dzsentryt. - ígérte Ady 1911 novemberében immáron sokadszorra, ezúttal a Pesti Napló olvasóinak. - Ott voltam, illetve úgy képzeltem, hogy ezt a fólséges procesz- szust közelről látom, s a becsületes hívők hitével vallom, hogy ami Nagyváradon történik kicsiben, eleve és jelképesen egész Magyarország sorsa. Láttam a gentry, az úgynevezett gentry nagy tönkjét, láttam az ambiciózus, feltörekvő, dolgozó és izzadó polgárság nagy sikereit.”

Nem csupán irodalomtörténeti veszteség, hogy a századelő egyik legígéretesebb kulcsregénye sosem készült el. Ady, akit származása szerint nem, baráti körét tekintve viszont annál inkább érintett a választott téma, hiteles és minden bizonnyal avatott ábrázolója lehetett volna az újkori magyar történelem talán legtöbb indulatot kiváltó problémájának. Álláspontjának egyik legszemléletesebb példája az a vélhetően 1917-ben írt Korrobori című cikk, amely hét évvel később jelent meg a Nyugatban. Ebben Ady mintha ugyanazokat a kérdéseket tenné fel, csak keserűbben, mint amelyekre másfél évtizeddel korábban regényben kívánt válaszolni: „De az igaz, ugye, hogy közénk, senkik, még egyformákban is százfélék közé, elvegyült egymillió zsidó? Hogy e zsidók megcsinálták nekünk Budapestet s mindazt, ami talán - talán? biztosan - nincs is, de európai- as és távolról mutatós? Segítségünkre jöttek nekünk, akik már nem vagyunk, azok, akik,mint nép, szintén nincsenek.”

Ady Endre A Vér városát nem írta meg, és hiába ígérte, más, esetleg éppen Budapest témájú regénybe sem kezdett bele. Megtették viszont ezt a kortársai; Nagyvárad bemutatását Ady barátja, Nagy Endre kísérelte meg, a magyar fővárosét pedig többek között Ágai Adolf, Gerő Ödön, Molnár Ferenc, Kóbor Tamás, Herczeg Ferenc és Krúdy Gyula. Munkáik szemléletes példák arra, hogy Budapest szinte kimeríthetetlen forrása lehet bármilyen műfajú könyvnek, amely a hazai zsidó jelenlét érzékeltetésére törekszik.

Erre a grandiózus feladatra vállalkozott Komoróczy Géza munkatársaival. A közelmúltban megjelent kétkötetes mű régi adóssága a magyar kultúrtörténetnek. A Magyar Tudományos Akadémia 1988-ban alakult Judaisztikai Kutatócsoportja figyelemre méltó munkát végzett. Komoróczy és munkatársai, Frojimovics Kinga, Pusztai Viktória és Strbik Andrea olyan kiadvánnyal álltak elő, amely kétségkívül megfelel a mindenkori kettős célnak: az ismeretterjesztésnek és annak, hogy a további tudományos kutatások megkerülhetetlen forrása legyen.

„A mai Budapest területén a zsidónegyedeknek három különböző típusa alakult ki az elmúlt hét évszázad története során - olvasható az első kötetben. - Budán, a Vármegyédben a zsidók megtelepedését királyi privilégium tette lehetővé. Óbudán földesúri birtok mellett települtek meg. Pesten a polgárváros fogadta be őket. Az egyenjogúság törvénybe foglalása előtt a zsidó községek mindenütt e három típus valamelyikét képviselték. Budapest városfejlődése hozta, hogy itt egy nagy93