Forrás, 1996 (28. évfolyam, 1-12. szám)
1996 / 2. szám - Kerék Imre: A költő magánya (Szepesi Attila: Rézgarasok, csigahéjak)
hívőségem szülte: de nem értem én még el azon bizonyos esztendőket, melyben az ügyészi éles vigyázat kontárrá tehetné bennem az emberekben való bizodalmát...” Igaza van Sütőnek, amikor felfedi az ügyvéd Katona József tisztességes emberi magatartását is kifejező nyilatkozatot. Valóban csalódhatott Pesten, csalódhatott jogásztársaiban, hisz - mint Sütő József megjegyzi - ajánlólevelet nem ügyvédprincipálisától kér, hanem a Nemzeti Múzeum könyvtárának őrétől, Ho- váth Istvántól, aki később egyetemi tanár lett. - Aztán Sütő József mind többet foglalkozik a Bánk bánnal, a dráma több alakjainak jellemzésével. Tanulmányának fő kérdését már a címben megfogalmazza: a „kerítő” és az „ártatlan” Gertrudis. Természetesen a bevezetőben gondosan visszapillant a korábbi irodalomtörténészi megállapításokra, Gyulai Páltól és Arany Jánostól Barta Jánosig, kik hogyan jellemezték Gertrudis alakját. Azon tűnődik, hogy a „bánki sértődés”, Bánk tragikuma szempontjából nagyon fontos Gertrudis szerepét megvizsgálni. Hogyan kapcsolódik öccséhez, Ottóhoz, mennyire befolyásolja, mit tud stb. Sütő alapvetően Katona szövegére épít, áttekinti az első fogalmazványt, és sokáig úgy tűnik, hogy elhalványul a „kerítő” szerep, nem tekinthető konkrétan vétkesnek. Megvizsgálja az uralomvágyát, a lovagkor szerepét, a Bánkban lejátszódó összetett lélektani ingadozást, a dráma befejezésében lévő tragikumot. Érdekes motivu- mokkal gazdagítja Sütő József a Katona-irodalmat, hiszen megvizsgálja Gertrudis színpadi megjelenítését, a különböző színészi értelmezéseket. Jászai Mari híres alakításától indul, melyet pl. Benedek Marcell örökített meg. Csak Őrá emlékszik, fénnyel világította meg az egész művet. Benedek András a drámai nyelv kapcsán foglalkozik Gertrudis szerepével. Kettősség, kétértelműség lappang benne. Sokat jelentene az Előversengés szövege. Mennyiben kerítő, milyen mértékben ártatlan? Aztán szívesen idézi fel az ő Petur értelmezését, hiszen „hőzöngőnek” ítélik, a „nacionalista gőzt” le kellene engedni róla. Pedig mennyire hamis és egyoldalú Petur elítélése, az idegengyűlölő megbélyegzése, mikor épp ő, Petur mondja: „Görög, gubás, bojár, olasz, / Német, zsidó, nekem mihelyt fejét / A korona díszesíti, mindegy az, / mert szent előttem a királyom”... S milyen pozitív vonásai vannak? Sérelmezi a meráni- ak gaztetteit, szól a háború ellen, nem felejti a meráni katonák beszállásolását stb. Petur nemesi alakjában észre kell vennünk a jót, a másikra, a nagyobb közösségre gondoló egyéniséget is. Máshol meg érdekes megjegyzéseket tesz a Bán bán egyik színi utasításához: Bánk rendületlenül, megrendülve, oszlop módra, földre szegezett szemekkel stb. áll... Benedek Marcell sokszor írt az olvasás művészetéről, az irodalmi mű megértéséről, az alkotás szerkezeti felépítésének fontosságáról, a stílus szépségéről stb. Sütő József is az olvasás mestere, a tanítás szerelmese, az igényes munka részese egész életében. „Elsüllyedhetett” volna a homokban, felemészthette volna mindennapjait a tanítás. De mint a hajdani Eötvös Collegium tagja, nem elégedett meg a hétköznapi munkával, a középiskolai tanítással, olvasott, szótárt szerkesztett, cikkeket, tanulmányokat írt. írásai megjelentek az Irodalomtörténeti Közleményekben, a Forrásban, a Magyar Nyelvben és egyebütt. S most, kilencvenedik születésnapját ünnepelve: a Századok lelke című kötete is. Sokat tanulhatunk Tőle: igényességet, szerénységet, munkaszeretetei, a Ka- zinczy-féle „jót s jól” szemléletét. (Halasi Téka, 1995) Szekér Endre A költő magánya Szepesi Attila: Rézgarasok, csigahéjak Az ún. irodalmi élet hangoskodóktól lármás agóráján hiába keresi a gyanútlan olvasó a szerte bóklászó költősztárok között Szepesi Attilát. Sokkal bölcsebb ő annál, hogy naponta elvegyüljön a tülekedő zsibvásári forgatagban. Magánya termékeny csöndjébe visszahúzódva, szívós munkálkodással gyarapítja már eddig is jelentős életművét, vagy éppen Óbuda erdős hegy-völgyein barangolva pillanthatjuk meg őt leginkább, gombászás közben, amint új művek tervét forgatja fejében. Sorjázó új verseskötetei, prózai munkái minden különösebb hírverés nélkül is utat találnak az olvasókhoz, keresettek a könyvesboltokban, s az olvasó, aki hozzájut egy-cgy példányukhoz, biztosra veheti, hogy nem a napjaink kínálta, posztmodem cimké- vel ellátott, komoly irodalomként reklámo86
