Forrás, 1996 (28. évfolyam, 1-12. szám)

1996 / 2. szám - Orosz László: Jókai és Kecskemét

Horváth János emlékezése Jókaival való találkozásairól arról is tanúskodik, hogy az író kapcsolata Kecskeméttel nem szakadt meg a diákévek után. Nemcsak érdeklődött, hanem tudott is a város életében fontos szerepet játszó személyekről és nevezetes kecskeméti családokról. 1844 és az 1888-i látogatás közt, ha csak rövid időre is, többször megfordult Kecskeméten: 1848. szeptember 25-én Kossuth kíséretében, 1849 júliusában Pestről Szegedre menekültében, néhányszor talán később is, például amikor a felesége föllépett a kecskeméti színházban (1857. febr. 6.), vagy amikor ott a színműveit mutatták be (1870. jan. 4., 1879. okt.).17 Ezeknél a futólagos látogatásoknál természetesen jelentősebb az a két és fél nap, amelyet 1888 októberében (23-25) töltött Kecskeméten. A már nem fiatal, 64. évében járó írót kifáraszthatta a zsúfolt program: első nap fogadás a városházán, ebéd Horváth Döménél, az állami szőlőtelep szüretének megtekintése, az ifjúság fáklyásmenetének fogadása, bankett, válasz mind az ifjúság szónokának, mind a banketten pohárköszöntőt mondó polgármesternek; második nap látogatás a református és a piarista gimnáziumban, a jogakadémián, az egyik elemi iskolában és a leánypolgáriban, ebéd Muraközy Jánosnál, halvacsorán válasz két pohárköszöntőre; harmadik nap a déli elutazás előtt látogatás a nőegyletben. Azért részletezem a programját, hogy érzékeltessem, ez a látogatás a várossal való új ismerkedésre, több évtizedes fejlődésének megismerésére adott alkalmat. Kecskemét ez időben valóban sokat fejlődött, s a vendéglátók rá is irányították erre az író figyelmét. A polgármester azt hangsúlyozta, hogy a város „a szorgalom, a munka, a takarékosság és ésszerű gazdálkodás által oda fejlődött, hogy a homoksivatagból némely és sok helyen paradicsomot teremtett.” Válaszában Jókai azt a hangot pendítette meg, amellyel majd Móricz Zsigmond, Németh László, Erdei Ferenc dicséri a két háború közti Kecskemétet: „Valódi mintaképe, útmutatója a kecskeméti nép a magyar embernek arra nézve, hogyan lehet egy homoksivatagon megélni, hogyan lehet nemcsak poézissal, hanem a praktikus élet útján nemcsak becsületet, hanem pénzt is szerezni a magyar embernek.”

A volt diáktárs, Muraközy János, 1878-tól Kecskemét gazdasági tanácsnoka, a szikrai parcellázás, szőlő- és gyümölcstelepítés kezdeményezője, megvalósítója bizonyosan beszélt munkájáról, eredményeiről a hajdani barátnak. így kerülhetett a Tengerszemű hölgy sivár, homokbuckás tájat bemutató részletéhez a következő lábjegyzet: „Mai nap ez a hajdani sívó homokpuszta át van alakítva gyönyörű szőlőteleppé, amelyen a magyar kormány az amerikai féregmentes szőlővesszőket termesztett.”

A versenyre képes kecskeméti mezőgazdaság képe villan fel Jókai A háromszínű kandúr című novellájában.18 Az,hogy a városban nem sokra tartják a kutyabőrre büszke nemest, beleillik az 1840-es évek kecskeméti polgárainak gondolkodásába is. Az is, hogy ez a büszkeség hóbortossággal társul. Pugonyi Están egy félreértett londoni újsághír alapján háromszínű macskák kitenyésztésével pályázik busás díjra. Londonban nemcsak ezért, hanem betű szerinti angol kiejtése miatt is kinevetik. Szomszédasszonya azonban kitűnő üzleti kapcsolatra tett ott szert: libákat szállít a londoni piacra. Pugonyi fia, Palkó is boldogul: az apja végül is beleegyezik abba, hogy ne lateiner pályára lépjen, hanem kertész, szőlőtermelő legyen, s feleségül vegye a szomszédasszony, Liba Kis Jánosné leányát. „S most már Liba Kis Jánosné

17 A színházi előadások időpontja Joós Ferenc: A vándorszínészettől az állami színházig. Kecskemét színészetének krónikája. (Kecskemét, 1957.) c. művében

18 A háromszínű kandúr (J. M. Hhm 1.) c. novellára Nagy Miklós hívta fel a figyelmemet.

62