Forrás, 1996 (28. évfolyam, 1-12. szám)
1996 / 12. szám - Beke György: Csíkszentdomokos (Száz éve született Márton Áron)
rom székely legyilkolása után Szárazajtán - kettőnek a fejét bárddal vágták le — a gárda tovább vonult Csík megyébe. Szentdomokost szemelték ki következő vérengzésük színhelyéül. Összetereltek a falu főterére tizennégy férfit és nőt, és agyonlőtték őket. Aztán kényszerítették az embereket, hogy a kivégzetteket a főtéren temessék el. Csak két év múlva adhatták meg nekik a végtisztességet. A kihantolt áldozatokat nem a temetőben, hanem a Gábor-kertben helyezték nyugovóra. Fennmaradt a temetési riport, Sipos Bella tollából, a brassói Népi Egység 1946. november 14-i számában. Az írónő megszólaltatott egy szemtanút, idős asszonyt. „Mikor már úgy megverték őket a községházán, hogy csupa vér volt a testük és a ruha cafatokban lógott le róluk, akkor lehúzták a cipőjüket és megosztották egymás között, mint a latrok tették.” Kivégezték György Józsefné 80 esztendős székely asszonyt is. Csűrjében légpuskát találtak, az unokája játékszerét. Ennyi elég volt a halálos ítélethez. Agyonlövé- se előtt György Józsefné csak azt kérte, hogy oldják el megkötözött kezét, utoljára még egyszer keresztet szeretne vetni. A gárdisták kiröhögték:- Azt hiszed, hogy akkor a mennyországba jutsz!? Nektek, magyaroknak nem marad egyéb, csak a pokol! Márton Áron Gyulafehérváron, félig fogságban. Román katonák álltak őrséget a püspöki palota kapujában. Hivatalosan az oda internált bukaresti magyar követsé- gi személyzetet őrizték. (1944. augusztus 23-a után Románia hadat üzent Magyar- országnak; a bukaresti magyar követség tagjait Gyulafehérváron, a budapest román követségét Pannonhalmán tartották védőőrizetben.) Áron püspök az iszonyú otthoni hír hallatára egyszerre könyörgött az áldozatok lelki üdvéért és a gyilkosok számára isteni megbocsátásért. Kurkó Gyárfás az 1946-as újratemetésen lóháton vonult a gyászoló menet élén a falu központjából a Gábor-kertbe, a tömegsírhoz. Beszédében ő sem bosszút hirdetett, hanem megbékélést. „Az áldozatok kiomló vére tanúság arra, hogy ez a két nép, a magyar és a román nem lehet ellensége egymásnak.” Vezeklő hely lett a Gábor-kert is, akárcsak a Pásztorbükke, ahol Báthori fejedelem vérét vették. Az esti szürkületben középkorú férfi áll a közös sír előtt. Imádkozik. Úgy mondják, hogy sokszor látják itt a szomszédok. György Józsefné unokája, övé volt a játékfegyver. Lelkifurdalást érez azóta is. Felnőttként még inkább, hiszen így teljes iszonyúságában felfogja a rettenetét. Vezekel maga helyett, vezekel a történelem helyett is. Domboldal alján a Gábor-kert, az Egyeskő alatt. De a domb itt eltakarja a szikrá- zóan fehér sziklaormot. Csíkszentdomokoson senki nem lepődik meg a nyilvános fohászkodáson. A falu népe vallásos volt mindig, mondja Horváth Antal esperes-plébános, Áron püspök egyik hűséges „fia”. Csíkban általában mélyebb a hit, mint más magyar tájakon. Elegendő a pünkösdi csíksomlyói búcsúra gondolni, amelyik zarándoklatra hívja nemcsak a csíki katolikusokat, de a moldvai csángókat és a protestáns székelyeket is. Szentdomokoson őszinte a hit, templomjáró a fiatalság is. Otthonának érzi a templomot és a plébániát. A diktatúra idején papokat vádoltak meg itt ártatlanul és csuktak börtönbe, amiért foglalkozni merészeltek az ifjúsággal. Az ide küldött fiatal káplánok mindig fel lehettek készülve a meghurcolásra, a börtönre, a szenvedésre. Éppen ezért Áron püspök legerősebb lelkületű papjait küldte Szentdomokosra. Mintha maga helyett állítaná őket a falu lelki közösségének élére. Szeretetét nyilvánította ilyképpen is, megbecsülését és tiszteletét a felcsíki „proletár falu” iránt, ahol 1896. augusztus 28-án, Márton Ágoston és Kurkó Juliánná első fiaként megszületett. 86
