Forrás, 1996 (28. évfolyam, 1-12. szám)

1996 / 12. szám - Kovács István: A turai lovasütközettől a kecskeméti cukrászdáig

nek Lengyelországba és csatlakozzanak a felkelőkhöz. Súlyosbító körülménynek számított, hogy leszerelése előtt, maga Perczel is ebben a tüzérezredben szolgált, mint hadapród. Az általános lengyel-barát hangulatban azonban a Perczel elítélésére tett kísérlet végül a vádlott viharos ünneplésévé változott.

A közép-tisza hadsereg július 29-én érkezett meg Szegedre, Magyarország ideiglenes fővárosába. Dembinski és Mészáros Lázár már jó néhány napja ott tartózkodtak. A képviselőház az előző napon fogadta el a társnemzetekkel való kiegyezés alapját jelentő határozatokat, Európa első „nemzetiségi törvényét”, hogy a napjainkban használatossá vált publicisztikai fordulatot használjuk.

A nevezetes döntésről Wladyslaw Zamoyski számolt be nagybátyjának, Adam Jerzy Czartoryskinak: „Az országgyűlés tegnapi nyilvános ülésén döntött a különböző magyarországi nemzetiségekkel kapcsolatban meghozandó törvények elveiről.Bármilyen felekezetű vagy nemzetiségű lakosról is lett légyen szó, a teljes politikai jogegyenlőségnek kell érvényesülnie, beleértve a szabad nyelvhasználatot a lakóhelyi közigazgatásban és törvényszéken...” A hat nappal később keletkezett és ugyancsak Czartoryskinak címzett levélben a feladó ismét visszatér az említett határozathoz: „Az országgyűlést elnapolták a magyarországi nemzetiségek és felekezetek jogegyenlőségének emlékezetes kimondása után. A magyar most már csak a nemzeti egység jelképe. Ha mindebbe már nyolc vagy tíz hónappal ezelőtt belement volna”! E határozatok megszületését Zamoyski részben a lengyelek, pontosabban Czartoryski és köre érdemének tartja. Joggal.

Görgey utóvédje a nevezetes képviselőházi vita és határozathozatal napján, július 28-án Gesztelynél visszaverte Grabbe támadását és másnap Tokajnál átkelt a Tiszán. Említésre érdemes, hogy a Leiningen tábornok részéről csupán jól álcázott tüzérséggel vívott ütközetben az oroszok 200 halottat és sebesültet veszítettek, míg a magyarok közül mindössze egy közlegény sebesült meg. A Wysockival egyébként jó barátságban lévő Leiningennek bizonyára sejtelme sem volt róla, hogy győzelmével mintegy Losonc felégetéséért is némi elégtételt vett Grabbén. Minden jel arra mutatott, hogy rövid időn belül jelentős magyar haderő gyűlhet össze Szeged és Arad térségében.

77