Forrás, 1996 (28. évfolyam, 1-12. szám)

1996 / 12. szám - Kovács István: A turai lovasütközettől a kecskeméti cukrászdáig

ses zászlóaljban szolgáló Zygmunt Milkowski hadnagy adja meg A bölcsőtől egy életen át című önéletírásában.

Azt tudjuk, hogy a 3. zászlóalj június derekáig megalakult és felszerelt egyetlen teljes századát, az elsőt, Franciszek Ksawery Horodynski százados parancsnoksága alatt még június 20-án Eperjesre küldték, s 22-én Kassán állott. A többi négy századot ezzel párhuzamos kiegészítés és felszerelés céljából Pestre vezényelték. A kiegészítés még útközben megtörtént; a zászlóaljat volt osztrák hadifoglyokkal töltötték fel. A fővárosban csak három napot időztek. A zászlóalj szállásmesterének tisztét betöltő Zygmunt Milkowski hadnagynak feltűnt, hogy „fővárosban nyugalom honolt. A népeket lekötötték a színház és a térzene. Mintha Magyarország fölött nem is lebegett volna a háború veszedelme.”

A felszerelt, felfegyverzett zászlóaljat Pestről vasúton szállíották Szolnokra. A beszálláskor a pályaudvaron sajátságos ostromjelenetre került sor. Ez összefüggött azzal, ami az egész magyar hadsereget jellemezte. A honvédsereget mindig óriási civil tábor követte, amelynek lakóit nem kis részben nők alkották. Milkowski szerint ez alól az összevont lengyel légió sem képezett kivételt, azzal a különbséggel, hogy légionistákat figyelmükkel kitüntető hölgyek lengyelek voltak: „A vasúton csak katonákat szállítottak, nőket nem, jóllehet minden századnál legalább negyven volt belőlük. Ez már akkor feltűnt, amikor a kvártélyt adó Miskolc környéki faluból Miskolcra vonultunk. A sereg az országúton menetelt, mellette pedig a mezőn a felba- tyúzott asszonyok. A tömeg egészen Pestig követett bennünket, frajndinokból, katonaszeretőkből állott, ahogy mazóviasan mondták. Ha gyalog masíroztunk volna tovább, bizonyára követnek minket. A vasút azonban útjukat állta. Az őrnagy megparancsolta a századosnak, hogy századonként csak két markotányosnőt engedjenek felszállni, a legegészségesebbeket és legerősebbeket, akik kötelesek a tisztek fehérneműit mosni. Kiválasztották nyolcukat, a többiek sírva, zokogva, kérlelőn, könyörögve, kezüket csókolgatva, lábukhoz borulva fordultak a tisztekhez. Lehetetlen dolgot kívántak. Pesten maradtak és elkallódtak szegények.”

De nem ez volt az egyetlen csapás a 3. zászlóaljra nézve. A lengyelek nem jutottak el Szolnokra, Cegléden kiszállították és Kecskemétre vezényelték őket. Perczel Mór, a becsvágyó tábornok minden eszközzel erősíteni akarta Cegléd és Kecskemét térségében szervezett új hadtestét. Eddig már két olyan hadtesttől fosztották meg, amelynek felállításában nagy szerepet játszott. Újból bizonyítani akart, mivel úgy érezte s azt hangoztatta, hpgy a Gondviselés ebben a vészhelyzetben őt szemelte ki a haza megmentésére... Ót, aki több ágyút zsákmányolt az ellenségtől, mint amennyit az összes magyar tábornokok életükben láttak - hirdette átszellemült meggyőződéssel, palástolatlan gőggel.

A lengyel tiszteket váratlanul érte, s nagy felháborodást váltott ki körükben, amikor megtudták, hogy a jól felszerelt és kiképzett zászlóaljukat a kiszámíthatatlan indulatú magyar generális beolvasztotta a maga hadtestébe. A kérdés tisztázására azonnal tiltakozó küldöttséget állítottak össze. „Én is a beválasztottak közé tartoztam - emlékezik vissza Milkowski. - Perczel fogadott bennünket, de amikor követelésünket meghallotta, iszonyú haragra lobbant, ujjával fenyegetve szidalmazott bennünket, a lengyel pártoskodást felhánytorgatva kijelentette, hogy mindnyájunkat agyonlövet, a küldöttség tagjain kezdve a sort. Amikor kibeszélte magát, így feleltünk:- Tábornok úr, nem egy csatában tettük ki magunkat az agyonlövésnek, így fenyegetésétől nem félünk... A kormánnyal kötött szerződés alapján szolgálunk, követeljük hát az abban rögzített feltételek betartását... Másként szolgálni nem akarunk...- Menjetek a pokolba a légiótokkal!... - kiáltotta.

73