Forrás, 1996 (28. évfolyam, 1-12. szám)

1996 / 12. szám - Gion Nándor: Ez a nap a miénk (regény) II. rész

- Mi a fene van itt? - kérdeztem. A Krebs testvérek már megint marakodnak?

Senki sem válaszolt. Leültem, megfogtam, megszorítottam Rézi kezét. Nagyon nem szerettem a viszálykodást a házamban.- Mi történt?- Péter meg akarja változtatni a vezetéknevét - mondta Rézi.- Egyszer már megpróbálta - mondtam. - Keveházi vagy valami hasonló akart lenni.- Akkor felpofoztam - mondta Rézi.- Gyerekkoromban sokszor felpofoztál - mondta Péter. És egyszer meglett ember koromban is. Akkor hagytam, mert tudom, hogy te neveltél fel. De most már nem pofozhat fel senki. Megváltoztatom a nevem.- Hülye kommunista - mondta Stefi.- Hülye fasiszta! - kiáltotta Péter.- Az én házamban ne ordítozzatok — szóltam rájuk. Békességes határból jöttem haza, és itthon is békességben akarok élni.- Sehol sincs békesség ezen a világon - mondta Péter. A német hadsereg megtámadta a Szovjetuniót.- Gyorsan le is fogja győzni - mondta Stefi.- A Szovjetuniót nem lehet legyőzni - dühösködött Péter. - A munkások országa örökké állni fog. Szégyellem, hogy német vagyok, mert gyűlölöm a Szovjetunió ellenségeit.- Engem is gyűlölsz? - kérdeztem.- Nem.- Pedig az első háborúban én is szorgalmasan irtottam az oroszokat. Nem haragudtam rájuk különösebben, de lövöldöztek rám, én meg visszalőttem. Ilyen a háború.- Te a cári hadsereg katonáira lövöldöztél.- Bátor katonák voltak, de szerencsére buták is. Lármásan jöttek a lövészárkaink felé, hadonásztak a puskáikkal, egyáltalán nem fedezték magukat, úgy lövöldöztem le őket, mint a nyulakat.- Aztán szétlőtték a könyöködet, és foglyul ejtettek - mondta Rézi.- Túl sokan voltak. Nekünk meg már elfogytak a töltényeink, és papírtalpú bakancsokban jártunk. Ők meg túl sokan voltak.- Most még többen vannak - mondta Péter.- Majd megritkítjuk őket - mondta Stefi.- Megritkítjuk?- Igen. Ha kell, én is kimegyek a frontra, és lelövöldözöm az oroszokat, mint a nyulakat. Nagybecskereken találkoztam Helmuth Schröderrel. Lovakkal kereskedett valamikor, most SS őrnagy. Azt mondta, számít rám.

Péternek már nemcsak a szeplői, a szemei is kivörösödtek.- Belépnél az SS-be?- Ebben a háborúban győznünk kell.

Péter furcsamód lehiggadt egyszerre. Rézi vállára tette a kezét, és bocsánat- kérőén azt mondta:- Ne haragudj, nővérkém. Holnap bemegyek a községházára, és letörölöm a Krebs nevet. Holnaptól Keveházi Péter leszek. Nagyon kérlek, ne verj meg ezért, ma már nem tűrném el.

52