Forrás, 1996 (28. évfolyam, 1-12. szám)

1996 / 12. szám - Gion Nándor: Ez a nap a miénk (regény) II. rész

- Hat nap múlva Péter-Pál napja lesz. Tüzet ugrálunk és ünnepelünk.- Ünnepeljünk előbb?- Engem is látott a nagy folyók mellett?- Te voltál a legszebb a lányok között.- Szebb, mint most?- Most szebb vagy.- Most is nyitott szemmel álmodik?

Leszálltam a fehér lóról, Paulina mellé ültem, a térdére tettem a kezemet, és azt mondtam:- Álmomban elszöknek előlem a lányok.- Én nem szököm el. Szeretném látni az őzeket és a szarvasokat.

A kezemet felcsúsztattam a virágmintás ruha alá. Meleg nyári nap volt, a legtöbb tanyasi asszony ilyenkor már nem hord alsóneműt. A sima bőrt simogattam. Palina nem tiltakozott, bepárásodott a szeme, valahová nagyon messzire nézett, és azt mondta:- Menjünk be a házba. Kellemes, hűvös szobánk van.- A kislány?- Eljátszik a macskával.

Később átmentem az egykori Pankov tanyára Török Ádámékhoz. Rusznyák Maris megbámult a fehér lovon, de nem olyan szemekkel, mint Paulina. Török Ádám nevetve jött elém, megveregette a ló tomporát.- Felkapaszkodtál hát a fehér lóra?- Sokáit itt maradok, de én nem fenyegetek, és nem bántok senkit. Nem szerzek magamnak ellenségeket. Engem szeretnek az emberek, mert vigyázok a tanyájukra meg a földjeikre.- Meg a feleségeikre.- Azokra is.- Reggel óta lovon ülsz?- Betértem az Imris tanyára. Ott pihentem egy kicsit.

Török Ádám a fejét csóválta.- Dadogó Tamás otthon volt?- Itt az aratás ideje. Minden valamire való férfi a búzát kaszálja.- Aztán majd csodálkoznak, ha görbe lábú és szép beszédű fiaik születnek, akik fehér lovak után sóvárognak.- Paulinával csak az álmaimról beszélgettünk. A nagy folyókról, őzekről, szarvasokról.

Török Ádám nagyon elkomolyodott, megrántotta a derékszíjamat, azt hittem, ki akar emelni a nyeregből, de csak a forgópisztolyt vette el, megvizsgálta, hogy töltve van-e, aztán körülnézett. A fészer tetején verebek ugráltak, és éppen akkor szállt oda két vadgalamb is. Török Ádám előre nyújtotta a kaiját, célzott és elsütötte a pisztolyt. Az egyik vadgerle legurult a tetőről, a verebek szétrebbentek, a levegőben szürke tollak lebegtek.- Amíg pisztolyod van és amíg én is a közelben vagyok, senki nem mer bántani - mondta Török Ádám, és visszaadta a forgópisztolyt. No, másszál már le arról a lóról. Igyunk valamit.- Miért lőtted le azt a szegény vadgalambot?- A vadgalambok haszontalan madarak. Kieszik a magokat a veteményes kertből, telezabálják a begyüket, aztán szerelmesen búgnak.

50