Forrás, 1996 (28. évfolyam, 1-12. szám)
1996 / 12. szám - Zelei Miklós: Eutanázia (novellaciklus)
A szerződéssel jár nekem, amelyet remény és aggodalom között kötöttem. A lelkem feszült, teli volt izgalommal, vitt a túlcsordulás, izzó aggyal sasongtam asztalom fölött, halál, halál, halál a csúcsig! Egy hernyó tekergeti az asztallapon, egy féreg, kis kukac. A Haza. Fürtjei sisakból zuhognak, kezében kardja, pajzsa, őmagán palást, alatta semmi: titokban átváltozik. A homlokomra verí- tékcsöppeket hajt a geijedés, tenyerem izzad, légzésem szapora, a palást lehull. Tartja a kezét, a falhoz láncolom. Vessző, ostor, korbács. Bőre szakad, haja keblére omlott, sikoltja rács, bilincs. Ide a fülembe, suttogd, gumibot, sóhajtsd, börtön, súgd, vezetőlánc. Átforrósodom, szemem kigyullad, testem remeg, szögek és tűk a hüvelyében. Mennyi kínszenvedés, amint a világítóudvar fényénél, a fürdőszobában, a lépcső alatt, a góré mögött, az ólba bújva írom neki a jelentéseket. De most magára ránt. Roham! Árnyékok, 1926 28
