Forrás, 1996 (28. évfolyam, 1-12. szám)

1996 / 12. szám - Zelei Miklós: Eutanázia (novellaciklus)

kor rendeztük be. Beszplatno. Itt? Angliában? Ahol nincs kultúra? Sokkal jobb volt v Budapestye. Egy csomó barátom van ott, és közelebb van Moszkvához. Pocsemu ja szizsu zgyesz? Menya v Moszkve vsze znajut. De most már Londonban is, kak v Moszkve. Délután háromszor csörgött a telefon. Keresett egy kino- rezsiszjor, szentpétervári, egy professzornő, szirijka, meg Zinovij. Zsivuscsije in London. Egy ilyen kis ország! Hússzor elfér a miénkben. A brit oroszlán meg majd a moszkvai nagycirkuszban.

Ajsa Eutanazeva

Megvetően csettintgetve szimatolta Eutanaz Eutanazevics az aeroszolos dezodort a nyugati szélben, harosenykije babki. A pereputtyával folyton az ózonlyukat távcsövezték a Verébhegyről, nézték, tágul-e, és szirénekkel a hátán a melegtenger Moszkvába ér. Most kint vagyunk. Én követtem el a hibát, hogy oroszhoz mentem feleségül. Mindenki mondta. Apám is, anyám is, a barátaim. A pravoszláv az nem vallás, hanem az orosz. De akkor ez nem volt fontos. És már tizenöt évvel ezelőtt tudtam, hogy vége van. Mégse lehet befejezni. Eutanaz Eutanazevics, ha magunk vagyunk ordít, szitkozódik, másokkal azonban bűbájos. Pozsaluszta, pozsaluszta! Mozsno fotografirovatyszja, with you, és mindenhol odaállt a tulajdonos mellé a rustic sunday-n, amikor a látogatók előtt, a very special occasion, kinyitották a kerteket. És postázza a képeket haza. Szerepet játszik. Örökké mutatja magát. Hogy ő ilyen, meg olyan, meg amolyan. Megmondtam neki, megvolt az akklimatizáció, a menstruálásom, ha folytatja, megyek haza. Nem akarja. De ez is szerep. Nem gondol semmit, hanem mindig azt, amit a világ. U menya szevodnyja sztrogij poszt. És rácsig eszi a íri- dzsidert. De ha észreveszem, a diplomatatáskával veri a fejem, i ribku szjeszty i na huj szeszty, tatarszkaja morda, üvölti, ebéd közben meg fóljegyzéseket készít a szalvétára, és ötvenszer elmondja, ja zse poet. Azok nem versek. Az semmi. Hiába. Nem lehet befejezni. Nagyon sok szál van belőlem abba a szőnyegbe beleszőve. Határon élek. Az idő meg egyre gyorsabb körülöttünk. Másfél órára rövidült a nap. Tíz és fél óra alatt egy egész hét elszáll! Hamarosan a másodpercmutatón fogom figyelni, hogyan múlnak a napok.

Eutanázia úr államügye

Ülni és folyton enni. Kezdetban hashajtót vettem be, amikor végre hazaértem, hogy minél gyorsabban átszaladjon rajtam a rengeteg kaja, s ne hízzak annyira. De ez nem jött be, később is hatott, és tárgyalás közben kellett szaladgálni, csak gyöngyözött a homlokom, és alig vártam, hogy a bécsi külügyminiszter menjen már a picsába, pedig fontos találkozó volt.

Aztán fogyasztó teával próbálkoztam, de nem segített. Kellemes, laza széklete lesz tőle az embernek, de menekültügyek, határon túli magyarok, gazdasági összeomlás, infláció, szegénység, maffia, annyit kell a fogadásokon, a megbeszéléseken, munkaebédeken, díszvacsorákon zabálni, hogy a hízást gyógytea nem tudja megállítani.

25