Forrás, 1996 (28. évfolyam, 1-12. szám)
1996 / 12. szám - Baka István: Isten a városban, avagy a Csodaszarvas pusztulása (hangjáték)
KOLDUS: Látod azt a szikár, ballonkabátos férfit a söntés melletti asztalnál? Azt, aki a sótartót kocogtatja a késével. Kuncogva. Látod, milyen ideges? Nos hát, ő Gábriel. FIÚ: hüledezve. Az arkangyal? KOLDUS: Az bizony. Az Angyalok Tanácsa küldte utánam szaglászni. És persze van itt még egy ismerős, de őt már te is ismered. FIÚ: Hol? KOLDUS: Ott, a sarokban. FIÚ: Hiszen az a céllövöldés! 0 kicsoda? KOLDUS: Nem jöttél még rá? A Sátán. SZERZŐ: Jeges rémület fogta el a Fiút, ahogy megpillantotta a szakadt ruhájú, vézna férfit, aki egy állófogas mögé húzódva próbált elbújni előlük. A Fiú hirtelen mindent megértett. FIÚ: Te figyelmezetettél, amikor a szarvasra akartam lőni? KOLDUS: Igen. Nem volt egészen szabályos (igaz, nem én kezdtem a szabálytalankodást), de a Csodaszarvasnak így is, úgy is el kellett pusztulnia, ez már eldőlt közöttünk, - nem hagyhattam, hogy ártatlanok is viseljék a bélyeget. Sajnos, ő mindig igyekszik túlbiztosítani magát ezekkel az egyéni lélekszerzési akciókkal - Elég, ha Faust doktort említem. Vigyáznom kell nekem is. FIÚ: Az ötforintost is nála hagytam, amit neked szántam. KOLDUS: Nem baj, örülj, hogy ennyivel megúsztad. Legalább megfizetted az ördögnek a tanulópénzt, és máskor óvatosabb leszel. Azt, ugye, tudod, hogy a pálcára is ő irányította a golyót? FIÚ: Nem, nem tudtam. De most már értem... és szégyellem magam. KOLDUS: Jól van, ne is törődj vele, inkább idd a borodat! Ismét koccintanak. FIÚ: már akadozó nyelvvel. Uram, nem azért szálltál alá, hogy engem figyelmeztess? KOLDUS: Nem, dehogy, hiszen az ő egyéni akcióit sohase látom előre; ugyanígy ő sem az enyémeket... Egyszerűen egy kis egyedüllétre vágytam. Tudod te, milyen sivárak a vasárnap délutánok a Mennyben? Tulajdonképpen szörnyen unalmas alakokkal vettem körül magamat. Ilyenkor szárnyhegyen szállnak, suttogva beszélnek, és egyetlen ima sem juthat el hozzám, mert pihennem kell. Ugye, a hetedik nap... Dühösen. Hát egy fenét! Mióta beindítottam ezt a nyavalyás gépezetet, más dolgom sincs, mint jóváhagyni azt a sok hülyeséget, amit a szellememben elkövetnek. És egyre jobban kicsúsznak a kezemből a dolgok. Az Angyalok Tanácsa gyakran a nevemben intézkedik, és amikor felelősségre vonom őket, álszent módon arról akarnak meggyőzni, hogy megfeledkeztem a hozzájárulásomról. Ha látnád azt a sok sunyi, jellegtelen pofát! Egyik se mer a szemembe nézni, bezzeg a hátam mögött!... S persze egymást is utálják, ha hármukból egy távozik, a másik kettő mindjárt őt kezdi szapulni. De amúgy mindig jólfésültek, pedánsak és unalmasak. Ezt az egész emberi világot azért találtam ki, mert már elviselhetetlenül szomjaztam valami transzcendensre... Na, elég volt, beszéljünk kellemesebb dolgokról; hamarosan úgyis mennem kell. FIÚ: Vissza a Mennybe? 19
