Forrás, 1996 (28. évfolyam, 1-12. szám)
1996 / 12. szám - Baka István: Isten a városban, avagy a Csodaszarvas pusztulása (hangjáték)
Baka István Isten a városban avagy a Csodaszarvas pusztulása 1. GÁBRIEL: Dicsőség a magasban Istenünknek! MIKHÁEL: unottan. Dicsőség... Egyébként felesleges strapáim magad a stréberkedéssel; az öreg nincs bent. GÁBRIEL: Meglépett megint? Múltkor is elmaradt a megbeszélés, így aztán nem csoda, hogy elveszett a játszma, ám ahogy öregszik, egyre csökönyösebb, már nem hallgat miránk. MIKHAEL: Mit tegyünk, egyelőre ő az Isten. GÁBRIEL: epésen. Te biztosan tudnál ajánlani valaki jobbat - mondjuk, tenmagad. MIKHAEL: Nekem nincsenek ily ambícióim, de érted már nem tenném tűzbe a szárnyam, ahogy nyüzsögsz körötte folyton... RÁFAEL: Mikháel és te, Gábriel, te is, szégyelljétek magatokat! Miért személyeskedtek? Egyikőtöknek sem fordulhat meg a fejében, hogy közülünk akárki is az Úr trónjára törne. GÁBRIEL: Nyugodj meg, Rafael; terád nem is gondoltam... RÁFAEL: Úgy, tehát a besúgóid nem szaglásztak ki semmit? Nem csodálom, az én lojalitásom folttalan, míg a tiédhez férhet némi kétség. MIKHAEL: Most meg ti kaptok össze. Hagyjuk ezt nyugodtabb órákra, hisz az utódlás kérdését egyszer... A szerző hagyatékából 6
