Forrás, 1996 (28. évfolyam, 1-12. szám)

1996 / 11. szám - Unom Dantét! (Simonyi Károly Kossuth-díjas akadémikussal beszélget Staar Gyula)

A bizottság a csecseneket is ellenőrzi. Azok is összeszednek száz halottat. Mindegyik erőteljes, húsz év körüli fiatal, lőtt, szúrt, mindenesetre véres sebbel. A bizottság külön elismeréssel veszi jegyzőkönyvbe: csak erőteljes, fiatal katonák, egyetlen ártatlan áldozat sincs.- Tudod, ez így eléggé abszurd és rettenetes.- Mindezt még abszurdabbá tehetném, de ettől most megkíméllek. Elmondom azonban az egyik meghökkentő élményemet. Az emberisé, ugye, ősidők óta megszokta, hogy az igazi katonahalál az, amikor a csontok törnek, a vér folyik... Ahol nincs ilyen, mondjuk az ideggáz okozta halál, az alattomos gyilkolási módszer. Az emberiség, ha nehezen is, de megbékélt azzal, hogy az atombomba által meghalni az egyik oldalról tűrt, a másik szemszögből támogatott halálnem. Az atombombában ugyan benne van az ijesztő, a titokzatos radioaktív sugárzás, sőt a neutron is, de ezt a hatást a mechanikus pusztítás megnyugtató és látványos módon túlszárnyalja. A hidegháború idején az amerikaiak azután kitalálták a neutronbombát, amelyik nem rombol, hanem csak az embert öli meg.-A szerkezet viszont épségben marad, a tank újra felhasználható.- Pontosan. Persze a lakások, az üzemek, a templomok is. Abban az időben az egyik atomfizikus kollégám, aki mellesleg nagy párttag volt, és akkoriban még nem tudhatta, hogy a Szovjetuniónak is van ilyen bombája, felháborodva szidta ezt az újabb imperialista mesterkedést: "Micsoda antihumánus dolog neutronokkal megölni embereket. Ez szörnyű bűntett. " Erre megkérdeztem tőle: — Az atombomba ugye már bevett dolog? — Igen az! — válaszolta. - Na, akkor könnyen megoldható a te lelki válságod. A neutronbombával együtt egy hagyományos, nagy gyújtó- és repesz- hatású bombát is ledobnak. A hatásuk olyan lesz, mint az atombombáé. Akkor így együtt már humánus lesz?

Mindezt azért mondtam el neked, hogy világosan lásd, ha egyszer lelépünk a "ne ölj" tiltás által kijelölt útról, abban a pillanatban abszurddá válik körülöttünk a világ.- Úgy gondolom, ide kapcsolódik az eutanázia kérdésköre is.- Jól látod, ezzel eljutottunk az eutanázia kérdéséhez. A vita jelenleg akörül forog, hogy a betegnek joga van-e rendelkezni élete utolsó szakaszában a saját élete felett és az orvos közreműködhet-e a beteg halálában. Hangsúlyozni szokás, hogy az orvosra kettős felelősség hárul. Egyrészt neki kell megállapítani a betegség gyógyít- hatatlanságát, másrészt dönteni a szükséges - és megengedett - lépésről.

Az egész probléma egy speciális esete annak, hogy mennyiben ismeri el a társadalom az egyén jogát ahhoz, hogy a saját élete felett rendelkezzék. És így elérkeztünk az öngyilkosság általános problémájához.

Itt néhány szót szeretnék szólni az elnevezésről, a szómágiáról. A gyilkos szóhoz automatikusan valamilyen taszító értelem tapad. Ugyanakkor például az én emberi ideáljaim egyike Teleki Pál, éppen az öngyilkossága miatt. Tehát csak egy jó latin vagy görög eredetű szót kellene találni, és minden megoldódna. Milyen rosszul hangzik: visszaeső magzatgyilkos, holott csak egy, többszöri rutin orvosi beavatkozást, abortuszt szenvedett nőről van szó. Vágyott, meghívott halál — hosszú, én szívesen használnám például az eutanálni igét. (Az eutanáltak száma Magyarországon... nem is hangzik olyan rosszul.)-Nem érzed megfutamodásnak, gyengeségnek az öngyilkosságot?- Megfutamodás, nincs joga hozzá, etikátlan, gyáva, ezek a jelzők. Ilyenkor azonban egyetlen típust, nem tagadom a leggyakoribbat tartjuk szem előtt. De mi minden idézhet elő az emberben halálvágyat?

83