Forrás, 1996 (28. évfolyam, 1-12. szám)

1996 / 11. szám - Ryszard Kapuscinski: Lapidarium (VI. rész - fordította: Szenyán Erzsébet)

A fejlett világ társadalma a fejletlen világban veszélyek együttesét látja. így okos­kodik: ahogy kilépünk világunk zárt kerítése mögül, mindenütt veszélyek leselked­nek ránk. Oroszországban a maffiák, délen az iszlám fundamentalizmus stb. Min­denütt háború. Ezért nekünk egyre szorosabbá kell zárnunk határainkat, egyre erőteljesebben kell védelmeznünk nyugodt fogyasztásunkat. Ez borzasztóan deffenzív magatartás. Ez a gondolkodás híjával van a helyzet megoldására irányuló bármiféle elképzelésnek. Egyetlen törekvése van: elnyújtani a magas szintű fogyasztás korszakát, amilyen hosszan csak lehet. Más a helyzet a fejletlen országokban. Régebben, a harmadik világ esetében, a fej­lett és fejletlen államok közötti konfrontációnak lehettünk tanúi a különféle el nem kötelezett mozgalmak, a nemzeti felszabadító és egyéb mozgalmak formájában. A fejletlen világ ma már nem támad, taktikát változtatott — a konfrontáció helyett a behatolás módszerét alkalmazza. Elgondolása a következő: mivel a nyugati civilizá­ció erődjeit képtelenség frontálisan megrohamozni, be kell az erődökbe szivárogni. Ez a XX. század következő nagy hullámának mechanizmusa: a fejletlen világ meg­próbál behatolni a nyugati világba, betelepül oda, hídfőállásokat létesít. Az egyes országokban ez más-más mértékben jár sikerrel, bár célországként azok az orszá­gok vezetnek, amelyeknek gyarmatbirodalmuk volt, vagyis Franciaország, Anglia, Hollandia; részben egészen más okokból változik az USA is —, a fehér ember terének korlátozása azonban tart, és ez a folyamat tovább erősödik. Ez a XX. század nagy migrációinak utolsó hulláma. Ami a globális politika időszerű tendenciáit illeti, itt három nagy konfliktus vonu­latot figyelhetünk meg. Van a nacionalista konfrontáció — ez mindenütt erős, aktív, érzelmekkel telített elem. A másik frontot a legkülönfélébb rendű és rangú rasszista konfrontációk je­lentik. A harmadikat a vallási fundamentalizmusok. Ezek köré a fő és nagyon jól látható ideológiák köré csoportosulnak a mai világ feszültségei. Az egésznek az a lényege, hogy mindez egy általános destabilizáció légkörében zajlik, amely destabilizációt legalább három jelenség mélyít el: először — a politikai életben egyre jobban elharapózó korrupció, amely megbénítja ezt a politikai életet, a politikai osztályt pedig megfosztja a hatékony kormányzás­hoz nélkülözhetetlen presztízstől; másodszor — az egyre növekvő szervezett, fegyveres bűnözés, amely ma már ko­moly és kiterjedt nemzetközi hálózatot alkot; harmadszor - a kábítószer-üzlet: a narkotikumok termelése, csempészése, keres­kedelme stb. Az olyan fogalmakkal, mint a kábítószer-háború, a kábítószer-diktatú­ra, a kábítószer-gangek ma már naponta találkozunk az újságokban. Ezek mind azt mutatják, hogy a narkotikumok világa szorosan összefügg az erőszakkal, hogy ha­talmas és hogy állandóan terjed. Óriási jelentősége van a fegyveres bűnözésnek: a fegyverkezés és a fegyverkeres­kedelem fokozatosan kicsúszik a társadalmi ellenőrzés alól. Zajlik a fegyverkezés privatizálásának folyamata. A volt Szovjetunió területén például vannak olyan ka­tonai egységek, amelyek magánhadseregekké alakultak, élükön olyan tábornokok­kal, akik fittyet hánynak a Főparancsnokság utasításaira. Ezek a hadseregek kap­csolatban állnak a hadiipari komplexumokkal, és az állami ellenőrzést megkerülve folytatnak fegyverkereskedelmet saját felelősségükre. És itt nemcsak hagyományos fegyverekről van szó, hanem - s ez különösen veszélyes — hasadó anyagok kereske­delméről is. 75

Next

/
Thumbnails
Contents