Forrás, 1996 (28. évfolyam, 1-12. szám)

1996 / 11. szám - Gion Nándor: Ez a nap a miénk (regény - I. rész)

Rézi elhallgatott, én válaszoltam helyette.- Van neki egy szeretetre méltó felesége, van egy szép lánya... Rendes otthona egy bérelt házban.

Török Ádám Rézit nézte és vigyorgott.-Stefi?

Megint én válaszoltam:- Van egy szeretetre méltó felesége, két szép lánya..., ezenkívül saját háza, egy kocsmája, talán tizenöt lánc földje, egy vadászpuskája és egy vadászkutyája. Egy éve felcsapott lócsiszámak. Azt hiszem, sok pénzt keres. Nem tudom, hogy ezután mit fog csinálni.- Megmarad okos embernek - mondta Török Adám. - A lókupecekre most jó idők járnak. A buta nyomdászok meg törhetik a fejüket, hogy miből fizetik ki a házbért.

Rézinek kivörösödött az arca, éppen olyan volt, mint amikor valamilyen nehéz munkába kezdett. Ha nehéz munkát végzett, mindig égővörös volt az arca.- Péternek eddig nem volt szerencséje.

Török Adám leintette.- Kislány korodban egyszer Húsvét hétfőjén meglocsoltalak a Zöld utcában. Egy bögre vizet loccsantottam az arcodba. Holnap eljövök és megint meglocsollak. Egy egész vödör vizet öntök rád. Attól talán majd lehűlsz egy kicsit.

Rézi felpattant a székről, a spájzből egy tálcán kihozta a húsvéti sonkát, az asztalra csapta. Aztán kihozta a főtt tojásokat, a reszelt tormát, a kenyeret. Tányérokat tett elénk.- Az ég szerelmére, együnk már végre. A húsvéti sonkához még hozzá sem nyúltunk. Az éjjel itt volt az a rengeteg ember, de senki sem evett egy falatot sem.- Az éjjel összeszorult a gyomruk - mondtam. - Ma viszont mindenki jó étvággyal eszik.

Mi hárman is jó étvággyal ettük a sonkát és a főtt tojásokat. Azután bort ittunk. Karcos, savanyú, de mégis jóízű bort, Stefi hozta vagy két hónappal azelőtt, Bánátból, amikor a debeljacsai vásáron lovakat cserélt. Török Ádám elégedetten dőlt hátra a székén, fölemelte a poharát.- A jóllakott emberek a boldog emberek.- Azt a két sáros lovat le kellene csutakolni - mondta Rézi.- A Haramász gyerek majd tisztába teszi őket - mondta Török Ádám. - Mi most ünnepelünk.

Én is fölemeltem a poharamat.- Azt mondják, hogy ez a nap a miénk. Ismét Magyarország vagyunk. Alkonyaikor Török Ádám fölült a fehér lóra, a hajlott hátú pejlovat kantárszáron vezette. Visszavitte a lovakat Haramász Andrásnak. A két abrakos tarisznyát is magával vitte, sohasem kérdeztem meg tőle, hogy mi volt bennük.

Másnap kora reggel Török Ádám megint ott volt nálunk. A kúthoz ment, felhúzott egy vödör vizet, bejött a konyhába és az egész vödör vizet Rézire zúdította. Rézi sikoltozott és nevetett. Aztán eljöttek a testvérei is, Stefi és Péter, ők szagos vízzel locsolták meg, később megjött a vejünk, Gion Mátyás, ő szappanos vízzel locsolta meg a feleségemet.

67