Forrás, 1996 (28. évfolyam, 1-12. szám)
1996 / 11. szám - Gion Nándor: Ez a nap a miénk (regény - I. rész)
morítani. Ha gyilkolni akarnék, bármikor, bárkit egyetlen golyóval kiterítenék. Fejbe ló'ném. Jaksics Száva letérdelt a sáros udvaron, lehajtotta fejét.- Élni akarok, Ádám. Török Ádám hallgatott egy ideig a fehér igásló hátán, aztán még kedélyesebb lett.- Van egy ismerősöm, aki már húsz éve azt meséli, hogy a hadifogoly táborban egy orosz herceg letérdelt előtte és istenként imádta őt. Azt mondja, hogy akkor nagyon jó érzés fogta el. Most már elhiszem neki.- Élni akarok - mondta Száva Jaksics és a földet nézte. A fekete varjak felrepültek a búzaszálak mellől, a tanyát körben álló akácfára telepedtek, figyeltek, hirtelen mintha érdekelni kezdte volna őket, hogy mit művelünk mi az igáslovak hátán. Török Ádám visszanézett a madarakra, és azt mondta:- Ha kiterítelek, legfeljebb csak a varjak kárognak utánad.- Nagy családom van - mondta Jaksics Száva.-Nekem is. Ekkor támadt egy ötletem, ami később talán az életemet mentette meg. Odakiáltottam Török Ádámnak:-Ádám, ne lődd agyon! Jóravaló ember, hidd el nekem! Török Ádám csodálkozva felém fordította a fejét, aztán ő is nagyon jól beszélt.- Állj fel - mondta Jaksics Szávának. - A Rojtos Gallainak köszönheted, hogy meghagyom az életed. Jaksics Száva felállt, ő is felém nézett, motyogott valamit, nem hallottam a dűlőútról, bizonyára köszönetét mondott az életéért.- A tizenkét év azonban tizenkét év marad - mondta Török Ádám.- Megfizetek érte - mondta Jaksics Száva. - Kérhetsz tőlem, amit akarsz. Török Ádám ismét kedélyes hangra váltott.- Én is jóravaló ember vagyok. És nagyon tisztességes. Nem számolom fel mind a tizenkét esztendőt. Csak kettőt, amennyit leültem. Egy abrakos tarisznyát kérek, persze nem üresen. Jaksics Száva besietett a házába, és nagyon gyorsan visszajött az abrakos tarisznyával, amely nem volt üres. Török Adám elégedetten akasztotta a vállára a tarisznyát, a fehér ló kifordult a tanya udvarról, Jaksics Száva visszatette fejére kucsmáját, azután elengedte a láncokról a kutyákat, úgy látszik, azon a napon nem várt több látogatót. A kutyák elszabadulva is csak messziről ugattak utánunk. Devecser felé mentünk, ideje volt visszatérni a faluba. Török Ádám elismerően azt mondta:- Ezek a szerb gazdák egycsapásra nagyon jól megtanultak magyarul.- Azelőtt is tudtak - mondtam.- Az elmúlt húsz évben ritkán hallottam őket magyarul beszélni.- Ritkán dolgoztál náluk. Vagy talán sohasem.- Ezután sem fogok. Erős szél kezdett fújni, felnéztem az égre, felettünk barátságtalan szürke felhők vonultak, de még így is szép volt ez a nap, bár a lomha igáslóról már szívesen leszálltam volna. 64
