Forrás, 1996 (28. évfolyam, 1-12. szám)
1996 / 1. szám - Kapiller Ferenc: Aranykor a „kizökkent időben” (Salföldi beszélgetés Somogyi Győzővel)
Ezt a kort éljük meg újra itt a Káli-medencében. S ez nem képzelődés: a mi számunkra élő valóság, és én egyáltalán nem csodálkoznék, ha egyszercsak kinyílna a kapu, és mondjuk, Eötvös Károly szekerezne be rajta. Én tervezek is egy ilyen festményt már évek óta, ahol ülünk - természetesen szőlőlugas alatt —, és finom badacsonyi bort iszogatunk, s jóféle rackapörkölt rotyog a bográcsban. Ott ülünk ezeknek a nagyoknak s társaságában, és a Muzsikás együttes meg Ökrös Csaba húzza a zenét, Berecz András énekel, meg Sebestyén Márti, meg Fábián Éva; Dresch Misi fújja a szaxofont meg a töröksípot, és ott járják a széki legényest az én barátaim sokan. Százan, ezren, akik mind tudják, hogy én miről beszélek. Ezt az aranykort egyszerűen - minden technikai borzalom és környezet ellenére is - meg tudjuk élni. Ez nem képzelődés. Ez itt, a Káli-medencében mindennapi valóság. Most nyilván joggal mondhatja valaki, hogy kimazsolázom az élet javát, és most csak a szépről beszélek, dehát az előbbiekben beszéltem eleget a rosszról. Tudom én, hogy a rossz jelen van, sőt a világ felszínén uralkodik, azonban azt hiszem, a művész feladata nem az, hogy a rossz ellen küzdjön, és a sátánnal hadakozzon, hanem a sátánnal szinte mit sem törődve megpróbálja az aranykort megvalósítani. A művészetnek sem az a feladata, hogy leleplezze vagy ábrázolja a rosszat, hanem a szépet és az igazat mutassa be, és bízza az egész harc kimenetelét a Jóistenre. Bízom abban, hogy a jó önmagában, külön harc és viaskodás nélkül eltünteti a rosszat, ahogy a kisütő nap felolvasztja a jeget. - S akkor nincs szükség csákányra, meg hókotróra. Salföld - Lukácsháza, 1995. január 1848. Lovasság 84
