Forrás, 1995 (27. évfolyam, 1-12. szám)

1995 / 9. szám - Lengyel András: A "démon" és értelmezője (Gáll Ernő: A nacionalizmus színeváltozásai)

teljesítménye kétségkívül a Korunk hosszú időn át való megtartása és működtetése — ez a folyóirat ugyanis minden gyöngéje, kényszerű kompromisszuma ellenére a romániai magyar kisebbség egyik igen fontos intézménye volt. Messze több, mint — „normál” körülmények között - egy folyóirat lenni szokott. Egyszerre végezte az identitásőrzés és az ilyen körülmények között élve különösen nehéz modernizációs kényszerek tudatosítását, és lehetséges útjának kijelölését. Hogy ez a kisebbségi intézmény fönnmaradhatott, abban nagy személyes szerepe volt Gáli Ernőnek - még olyan gesztusaival is, amelyek egy történetietlenül eszményi nézőpontból esetleg megalkuvásnak, vagy politikai igazodásnak minősülhetnének. 2. Szintén jelentős teljesítménye volt, hogy megalkotott (s „körbe” argumentált) egy olyan ideologémát („a sajátosság méltósága”), amely igen nehéz kisebbségi viszonyok között is identitásmegőrző és önérzeterősítő tudott lenni. S ugyanakkor ezzel olyan - morálisan kétségbevonhatatlan - követelményt fogalmazott meg a többség számára, amelyet legalábbis nyíltan, az akkori körülmények között sem lehetett tagadni - legföljebb megkerülni, semmibe venni. (Hogy ez az ideologéma nem mutatta föl a tényleges kisebbségi lét méltóságromboló viszonyait, utólag sem lehet ellenérv. Ez ugyanis nem a viszonyokat kívánta leírni vagy fölmutatni, hanem - a lehetséges modus vivendit keresve - az elérendő, s a többséget is kötelező eszményt posztulálta. Funkciója más, mint a szociológiai-politológiai leírásé). 3. S jelentős teljesítménye volt az is, hogy részben mások írásait közlő szerkesztőként, részben saját esszétanulmányaival egy olyan közvetítő szerepet töltött be, amely úgy felelhetett meg saját feladat- vállalásának, hogy a közvetített nyugat-európai filozófiai és társadalomtudományi eredmények, nézőpontok, érvelések integrálódhattak a kisebbségi szellemi életbe. De úgy, hogy nem a „fönnállót” legitimálták, hanem korrekciós szerepet tölthettek be. Ez ha tudjuk, hogy a kisebbségi társadalmak - helyzetükből következően - gyakorta veszélyesen konzerváló természetűek, igen fontossá válik. Az identitásőrzés és a modernizáció arányának hatékony egyensúlyt kialakító megtalálása, minden kisebbségi közösség kulcskérdése.

Az új könyv, bár a benne foglalt esszék jórészt az utóbbi évek szülöttei, a „régi” törekvéseket folytatja. Megint a gyakorlati megoldások keresése munkál az esszéírói magatartás mélyén. S élve az utóbbi évek nyíltabb légkörének intellektuális lehetőségeivel, de már számolva a „pártállami szocializmusok” összeomlásának kisebbségi tanulságaival, Gáli Ernő még egyszer szembenéz azzal a jelenségkörrel, a nacionalizmussal, amely minden kisebbségi közösség számára - így vagy úgy, de — messzemenően életbevágó. Megközelítése, mint korábban is, most is higgadt, szélsőséges véleménymondást kerülő, de a jelenségkör természetét, bonyolultságát tudomásul vevő s mindent mérlegre tevő. Olyan ember értelmezési kísérlete, akit a megértés vágya nagyon erősen motivál, engedi is a tényeket „helyükre” kerülni, de bizonyos értékeit változatlanul mértékként kezeli. Alapvető - mondjuk így, humanista - normáit e „hadköteles évszázad” végére érve sem adja föl.

Maga a könyv, amely több oldalról, többféle megközelítésben is egyetlen jelenségkört jár körbe, két — fejezetcímekkel is tagolt - nagyobb egységre oszlik. Az első „történelmi, elméleti megközelítéseket és dilemmákat” tárgyal, a második - időben közelebb jőve a mához — az ezredforduló trendjeit tekinti át választott tárgyára tekintettel. Az első rész inkább történeti jellegű, s egyféle szemle a történeti, szociológiai és filozófiai irodalomról, egykor volt értelmezésekről. Ennek a résznek a szerepe kettős. Egyrészt - ha nem is szisztematikus formában — elméleti bevezetésként olvasható, másrészt már itt szempontokat és értelmezési kísérleteket közvetít a magyarul olvasók számára. Nem ötletszerű a könyvnek ez a tömbje sem, persze, hiszen ez a rész az egyetemes gondolkodástörténet olyan teljesítményeire koncentrál, mint Rousseau és Herder, illetve olyan magyar teoretikusok megközelítéseit

90