Forrás, 1995 (27. évfolyam, 1-12. szám)

1995 / 9. szám - Szabó Pál: Szépülő szegénység (Domokos Mátyás sorozata)

Műhelytitkok a közelmúltból

Szabó Pál: Szépülő szegénység

Domokos Mátyás sorozata

„A valamirevaló író akkor is veszélyes, ha a hatalommal tart” — jegyezte meg tréfálkozva Kodolányi János, még a két háború közötti időkben, de valószínűleg még álmában sem gondolta volna, hogy mondásához hány és hány írói pálya szolgál majd igazolásul - a nagy történelmi sorsfordulat után. így például Szabó Pálé, akiről egy kis túlzással bízvást elmondható, hogy két életrajza van 1945 után. Az egyik: a „hivatalos” lexikon-életrajz:

SZABÓ PÁL (Biharugra, 1893. április 5. - Budapest, 1970. október 31.) - író politikus, Baumgarten-díjas (1949), József Attila-díjas (1950), Kossuth-díjas (1951 és 1954). Szegényparaszti családból származott. Hat elemit végzett az ugrai iskolában. Korán dolgoznia kellett, napszámos munkára járt; kőműves mesterséget tanult... A Tanácsköztársaság alatt Ugrán részt vett a forradalmi eseményekben, ezért 1920-ban két év helyi internálásra ítélték... Harminchét éves korában regényírásba fogott. Az Emberek című kéziratát (1930) Féja Géza ajánlotta kiadásra Tildy Zoltánnak... Móricz Új nagy írót küldött a falu címen írt kritikát róla és két év alatt hét novelláját jelentette meg a Nyugat-ban... 1946 tavaszán végleg felköltözött az egész család Budapestre, s az író haláláig a Szabadság-hegyi Diana utcai házában alkotott... Részt vett a politikai és társadalmi életben, mint országgyűlési képviselő és a Hazafias Népfront Országos Tanácsának elnöke (1954-1956), az Elnöki Tanács tagja (1956-ig). (Magyar Életrajzi Lexikon, Akadémia kiadó Bp.)

A másik, az igazibb életrajz, az érzékeny íróé és a szenvedő emberé, amelynek mozaikjai önéletrajzi visszaemlékezésének, a négykötetes Nyugtalan élet befejező részében — Minden kör bezárul — vannak szétszórva, valamint életútjának és írói pályájának azokban a tényeiben, amelyekről talán nemcsak műfaji okokból hallgat a lexikon. Attól kezdve, hogy Szabó Pál elhagyni kényszerült otthonát, Biharugrát, 1944 őszén, amikor a falu a háború véres tiszántúli tankcsatáiban többször is gazdát cserélt:

Kutya a kútban

(Részletek a Minden kör bezárul című regényből)

„... egyelőre hol döcög velünk, hol mellettünk Oláh Béla helybeli református pap sjó barátom két kis lovával a szekér. Ami alaposan meg van pakolva. Az ő holmijukkal is, de a mieinkkel is... Oláh Bélának minden ereje, ideje arra kellett, hogy a két lovat ellássa szénával, lucernával úgy, ahogyan tudja. Vagy ahogy lehet. Soha nem láttam még papot annyiszor szénát lopni, mint Bélát. Derűs, nyílt lélekkel leste ki a kellő percet, pillanatot, s lehet, hogy közben ó- vagy újszövetségi igéket suttogott.”

A Kossuth rádióban elhangzott műsor szerkesztett változata

62