Forrás, 1995 (27. évfolyam, 1-12. szám)

1995 / 9. szám - Legenda Szabó Lőrincről (Összegyűjtötte Albert Zsuzsa)

Hárs E. : Ami a Szabó Lőrinc civil mentalitását és takarékosságát illeti, annak szenzációs megnyilvánulásai voltak. Például 1945 után, mikor sétál valahol a Pasaréten és látja, hogy füst gomolyog a Volkmann utacai lakásból és azt mondja: Szörnyű, ezek a nők úgy fűtenek, minthogyha gazdag kommunisták lennének, pedig csak egy szegény költőnek a házáról van szó. Ha bármi elromlott otthon, akkor nem úgy tett, mint más ember, hogy mesteremberért szaladgált, hanem ő maga fogott hozzá a megjavításához, és a legkülönbözőbb dolgokat művelte: cipőt talpalt, a szemüvegét rendbehozta, az elromlott csapot megjavította. Nálunk is. O lett 1951-ben a lányunk keresztapja, és abban az időben a háznál volt a keresztelő. És ott volt nálunk, és leszakadt pont akkor a fürdőszobában egy polc. Rögtön nekiállt, és teljes szakértelemmel rendbehozta a dolgot. És boldog volt és büszke arra, hogy ilyen dolgokat meg tud csinálni.

Domokos M.: Mint költő is büszke volt arra, amiről Hárs Ernő beszél: éppen a Tücsökzenében egy egész verset szentel annak, hogyan drótozta meg a lány papucsát, és hogy az micsoda elismeréssel fogadta azt a tényt, hogy az úr ilyet is tud, tehát nemcsak haszontalan firkálmányokra képes, hanem ilyen mesteremberi bravúrokra is. Ezekre rettentően büszke volt, saját találmányainak tekintette szinte az ösz- szedrótozott borotvapamacsot, amire emlékszem, aztán azt, hogy ő nem vesz menetrendet, hanem az őt érdeklő vonalakat kiírja magának egy kis füzetkébe, tehát azokon a vonalakon, ahol ő utazott, például Tihany felé, vagy a másik irányba, a Balaton déli partjára, ezeket kimásolta a menetrendből. Én egyszer megkérdeztem tőle, hogy ne haragudj, de ezeket a szelvényeket különnyomatban árulják a Déli pályaudvaron, te rengeteg időt töltesz el a másolással, ezért tulajdonképpen többe kerül neked, mintha megvennéd. (Azt hiszem, három forint volt akkoriban, az 50-es évek első felében egy ilyen kis külön balatoni menetrend.) Megütközve rámnézett és azt mondta: Nem értesz te ehhez, pajtás. Mert közben rettentő kamasz közvetlenséggel beszélt mindenkivel, tehát nem éreztette azt az óriási, mondjuk géniuszbeli és műveltségbeli különbséget, ami általában megkülönböztette az embertársaitól.

Hárs E. : Hogy még ezt a gondolatmenetet folytassam: Ha függetlenségre volt szüksége, akkor nem a szigligeti alkotóházat vette igénybe. O úgy alkotott, hogy nyáron eltűnt hazulról. Ahogy jött a jó idő, és kiszabadulhatott a Volkmann utcai lakásból, elutazott, és egyik baráttól a másikig a Balaton körül járt és itt is lakott, ott is lakott. Liptákéknál, Baumgartneréknél Igaion, de voltak neki Füreden is barátai, és hát Illyés Gyula is ott volt.

Domokos M. : Földváron is volt egy bázisa.

Hárs E. : És ez nem lehetett volna akkor, ha Lőrinc igényes. Őt nemcsak azért szerették, mert nagy költő volt, és büszkék voltak a társaságára, hanem azért is, mert hallatlanul igénytelen volt.

Thomas Mariann: Édesapámnak Gráf bácsi volt a jóbarátja, az a nagy borkereskedő, és onnan ismertük Szabó Lőrincet. A háború után volt egy személyzetük, aki feketézett Pestről Nyíregyházára, ide-oda: mi Nyíregyháza mellett laktunk, Sóstóhegyen, a szőlőben. Eljött, és elmondta, hogy nagy szegénységben vannak, szinte nem tudnak létezni, és hogy Lőrinc nagy munkába kezdett, a Tücsökzenét megírni, és nem tud dolgozni otthon. Erre meghívtuk, hogy jöjjön nyáron hozzánk, mert hiába volt infláció, nekünk borunk volt, az valuta volt, azért lehetett kapni mindent. És akkor nem jött Lőrinc egész nyáron, mert nem volt vonat. Megírtuk neki, hogy most már ne jöjjön, mert hideg van és nem tudunk neki meleg szobát adni. Egyszercsak, novemberben, egy éjszaka tizenegy órakor kiabálnak a kapunál, hát kinézünk, ki az? Azt mondja: Szabó Lőrinc. Hát kisült, hogy egy képviselőket szállító vonat ment Kisvárdára, az elhozta őt és megállt az ő kedvéért Sóstóhegyen, ahol ő soha nem járt még. Fállábszárig érő hóban éjszaka odatalált hozzánk, egy olyan vidéken, ahol ki58