Forrás, 1995 (27. évfolyam, 1-12. szám)

1995 / 9. szám - Legenda Szabó Lőrincről (Összegyűjtötte Albert Zsuzsa)

Legenda Szabó Lőrincről

(Összegyűjtötte Albert Zsuzsa)

akatos István-. 16 éves, rövidnadrágos kisdiák voltam akkortájt, 1943 könyvhetére jelent meg Szabó Lőrinc összes verse. Én, szüleimtől ajándékul megkaptam: olvastam az egész nagyvakációban. Augusztus körül úgy feltöltött élményekkel ez az összegyűjtött, illetőleg összes Szabó Lőrinc, hogy levelet írtam neki, és találkozót kértem tőle, szeretnék beszélni vele, mellesleg én magam is költő vagyok - írtam a levélben. Szabó Lőrinc nagyon kedvesen válaszolt, hogy ekkor és ekkor jelenjek meg a Magyarország szerkesztőségében, fogadni fog. Meg is jelentem, elvittem összes költeményeimet és válogatott műfordításaimat, ez volt vagy száz oldalas füzet, és elétettem, hogy mondjon véleményt egyrészt az én verseimről, másrészt hallgassa meg, én mit gondolok az ő költészetéről. Nagyon érdekelte, és igen kedvesen, jó pedagógiai érzékkel kezdett beszélgetni velem — öt percig. Aztán azt mondta, mivel látom, termékeny költő vagy, engedd meg, hogy figyelmesen olvassam el ezeket a verseket, de nem tudom itt a te jelenlétedben, jelentkezz két hét múlva, akkor majd ezekről is beszélünk. így történt, két hét múlva jelentkeztem ismét, ugyancsak a Magyarország szerkesztőségében. Azzal kezdte, kérlek, tíz percet adj még nekem, valami cikket kell sürgősen lediktálnom, utána beszélgethetünk. Később kikövetkeztettem, ez alatt a tíz perc alatt lapozott bele a versesfüzetbe, amelyet én két hete átnyújtottam neki, de hát ez a tíz perc bőven elég volt, hogy elmondja, mit gondol zsengéimről.

Hárs Ernő: Amikor mi összekerültünk, akkor már a legnehezebbjén túl voltak, akkorra Lőrincnek ezek a 45-ös buktatói és meghurcoltatásai, igazoltatás stb. már lezajlottak. De állása nem volt, állandó kereseti forrását elvesztette, és megjelenés szempontjából is akkor kezdtek elapadni a lehetőségei. Még megjelent a Tücsökzene, a Magyar Életnél, megjelent a második fordításkötete, de azután lassan már csak az maradt, hogy műfordításból tartotta fönn magát. A családfönntartó tulajdonképpen a Kisklára volt, aki szerződéses színésznő volt a Rádiónál abban az időben.

Lakatos I.: Ne hagyd ki egy apró kereseti forrását: Sárközi Márta Válaszának Lőrinc volt a lektora. Nem szerkesztette a verseket, ő kapta meg a jelentkezők költeményeit, ő mondott ezekről véleményt, hetente vagy havonta száz, olykor kétszáz fiatal költőt minősített, javasolta, kik jelenjenek meg a Válaszban, ebből a Márta aztán válogatott. Én így kerültem többek között a Válasz munkatársai közé, Szabó Lőrinc javasolta, ott engem közölni kell.

Domokos Mátyás: Hetente felfedezett egy zsenit, ezt is mondjuk el, és hetente felfedezett legalább egy másik zsenit Weöres Sándor, aki ugyancsak versolvasó lektora volt a Válasznak, ő a szürrealista fekvésben, Szabó Lőrinc pedig a maga esztétikája szerint, ugyanis ezeknek az időknek a megértéséhez elég talán annyit mondani, hogy mindenki a kor legnagyobb költőjét tisztelte Szabó Lőrincben, és akár haraggal, akár szeretettel fordult felé, ez egy evidencia volt, hogy Magyarország legnagyobb költője Szabó Lőrinc. Nos, amilyen nagy költő volt, olyan megbízDomokos Mátyás, Garainé Varga Irén, Hárs Ernő, Keresztúry Dezső, Lakatos István, Thomas Mariann, Tornai József, Sándor Judit és ifi. Szabó Lőrinc emlékezései)

53