Forrás, 1995 (27. évfolyam, 1-12. szám)
1995 / 9. szám - Kabdebó Tamás: „33” IV; befejező rész (emlékezés)
Káté: Korábbról. Ha epikus, akkor Dante, ha lírikus, akkor Petőfi, József Attila, Yeats és Ronsard. Cs. : Érdekes, fölöttébb érdekes, különösen az epikus választásod. Könyved és kalandjaid alapján mintha Odüsszeusszal, az Odüsszeiával könnyebben azonosulnál. Káté: A földi énem. De a rejtettebb, az Beatrice rajongó. Cs. : És ha csak egyetlen lírikus, egyetlen kötetét vihetnéd magaddal arra a proverbiális Lakatlan Szigetre? Káté: Akkor a Petőfi összest vinném magammal. Mint azt hiszem, te is, a Feleségek felesége könyved alapján. Cs. : Igen. Persze Sándor és Juliska egy időzónába vannak zárva. Azazhogy vannak és nincsenek. Káté: Nincsenek. Petőfi elmondta a boldog házas szerelemről, amit annak, kezdeti korszakáról... Cs.: Megkímélte őket a sors. Elhullt a virág, eliramlott a költő élete. Káté: Csak egymás viszonylatában volt számukra kegyeletes a sors. Cs.: Igen, igaz. De térjünk vissza hozzád. Ha regényt veszel a kezedbe, kit olvasol a legszívesebben? Káté: Tolsztojt. Háromszor olvastam végig a Háború és békét. Kétszer magyarul, egyszer angolul. Cs.: Te mintha oroszul is tudnál, tévednék? Káté: Tudtam, ám sohasem elég jól Tolsztojhoz. Legnagyobb teljesítményem az volt, hogy a börtönben, 1955-ben, lefordítottam Gorkij Huszonhat és egy című novelláját. Azóta egyfolytában hanyatlóm — oroszul. Cs.: Ki a kedvenc zeneszerződ? Káté: Palestrina. Illetve Orlando Lasso. Szóval a preklasszikusok. Valójában az idiómát szeretem, amiben zenét szereztek, néha nem tudom egyik zeneszerzőt megkülönböztetni a másiktól. Cs.: És azóta senki? Káté: Már-hogy-nem! Rengetegen. Minden múlt századi klasszikust szeretek, előttük Bachot, közülük legjobban Beethovent; Persze Mozartot minden időben. Kortársaink közül Sibeliust. No meg az operákat. Mindenek felett a Varázsfuvolát. Az operánál is jobban a madrigálokat. És legjobban a gregorián éneket. Cs.: Dráma? Káté: Shakespeare. Aztán űr, majd a görögök. Nagy űr, aztán két-három újabb dolog: Goldoni, Moliére, illetve a Faust, a Tragédia és néhány Arthur Miller. Kész. Cs.: Magyar íród? Káté: Mi-korból? Cs.: Általában és most. Az ízlésedre kérdezek. Káté: Mikszáth, Móricz, Krúdy, a regényírók közül, Kosztolányi, mint novellista, Karinthy. A ma élők közül a Virágos katona szerzője, Gion Nándor. Mészöly is. Ha mindenest is beleveszünk, akkor Határ Győző is. Ha specialistát, esszéírót, akkor téged olvaslak a legnagyobb figyelemmel, érdeklődéssel. Cs.: Kiktől tanultál? Káté: Rajtad kívül? Cs.: (Nevet, hosszan, élesen.) Káté: Szóval. A legnagyobb irodalmi élményem Swift Gulliverje volt. Ezt is háromszor olvastam. Talán négyszer is. Belémivódtak még e század angoljai: 37
