Forrás, 1995 (27. évfolyam, 1-12. szám)

1995 / 9. szám - Szöllősi Zoltán: A történet; Hiába; Tudnom kéne; Mágia (versek)

Fönt az égen fellegek és szürke füst, nyulak. Lent a fák között vörös agár az alkonyat.

Hazudozó s idegen történelem van velem.

Villany gyullad mindenütt, útra s tanyaházra, s ablakból dől a hóra kocka szalmabála.

Kerítésből, mint a vas, rácsos árnya kiszakad.

Égről felleg, füst, nyulak s eltűnik az alkonyat. Óljában, bordáim közt, még szívem felugat.

Megszeppent táj körülem, s reám fülel két fülem.

Mágia

Csillagos éj van, február, máris tavasz lenne, fogy a Hold, a kék égi ár homok partot enne.

Álmomban még, most már ott sem, égen gyalogoltam, volt hitem, elfelejtettem, béna lábam porban.

Vasárnap kertemet gyötröm, sorsom hétköznapi, szórnom kell, elszórnom gyöngyöm: versem izzadni ki.

Vásznán még mozdulatlanul fólfestve áll a táj, gallyas fák, s a bokor alul, lecsöppent pacni áll.

16