Forrás, 1995 (27. évfolyam, 1-12. szám)
1995 / 9. szám - Bálint Tibor: Az utolsó ítélet (regényrészlet)
A milicia tudta, hogy ezek a duhajkodó vad fickók kinek a tanítványai, hogy államilag védettek, s nem mertek közéjük csapni gumibotjaikkal; Pávakakas viszont e véres garázdálkodás után helyénvalónak tartotta kihallgatást kérni az államelnöktől.- Felség! - nyögte, miután Hamudius lábaihoz hullott. — Bocsásson meg, hogy így szólítom, de egy csodás felfedezés után nem szólíthatom másként. Ugyanis tudós társaság megbízásából jöttem! És közölnöm kell önnel ama bizalmas és meghitt dolgot, amelyet mások restelltek közölni. Arról van szó, hogy az Ön al- lövetében bármily hihetetlenül hangzik is, apró, nemes gyémántszemcséket találtak... Ezek a szemcsék csupán egy nagy gondolkodó, egy nagy stratéga és egy eredeti himnuszköltő agyában kristályosodhattak ki a szüntelen szellemi erőfeszítés hevületében... Széttárta a karját, lehunyt szemmel mosolygott:- Néha, mint egy látomásban, elém tűnik a tündöklő földalatti titkos város, Hamudius városa ragyogó palotáival, amelyekben a nemes kristályszemcsék ülepítésével, rostálásával, mosásával csak a bizalmi emberek, a szekuritáté emberei foglalkozhatnak, hogy az eredmény növelje az ország tekintélyét és hitelképességét a világ előtt! Oda idegen be nem léphet, hét lakattal lesz a kísérleti telep minden ajtaja bezárva, a riportereknek, szakmai érdeklődőknek pedig csak a végső eredményt, a ragyogó gyémántkristályokat mutatjuk meg!... Pávakakas fölemelte a fejét, és úgy nézett az Elvtársra, mint cinkosára: Hamudius fölfogta a jelet, egymásba fonta ujjait, megnyalta kékesen kitüremke- dett ajkát, és kissé szemérmesen nézett maga elé, ami nála ritka volt.- Nem tartom lehetetlennek a székletemet vizsgáló tudósok fölfedezését; régebben magam is gondoltam rá, főként ürítés közben... Támogatni fogom tehát ama földalatti titkos város kiépítését, melyet rejtjelesen ALBUDInak kell majd nevezni; a paroli pedig legyen kötelezően kaki színű, rajta a csillagok pedig sárgásbarnán fénylők, az én allövetemet jelképezve... De ide figyeljen, Pávakakas elvtárs: ha meglobogtatja a szenzációs hírt a lapjában, ne hivatkozzék semmiféle közös beszélgetésre; tegyen úgy, mintha kívül állnék az eseményen, amelynek részleteit épp szentimentális okokból nem tartják szükségesnek velem megbeszélni... Mielőtt azonban a gyémántülepítő város épülni kezdett volna a föld alatt, egy napon zengve leszakadt az ég, mint óriási üvegbúra és szétszórta halált okozó szilánkjait: ennek indítóoka az volt, hogy egy vidéki városban református lelki- pásztort akartak kilakoltatni karácsony előtt a papi hajlékból; tízezrek gyűltek oda, védőgyűrűvel vették körül a templomot.- Pedig az asszonyka várandós! - sikoltotta egy jólértesült román nő. - Mit akarnak, hogy jászolban szülje meg a gyerekét, mint Mária Jézuskát?! Miközben sokan keresztet vetve álltak a helyükön, megjelent a katonaság is: fólsorakozott szemben a papot védő néppel, s fenyegetőn nézték egymást: aztán egy sírásba fulladt férfihang feléjük kiáltotta:- Csak nem fogtok apátokba, anyátokba és gyermekeitekbe lőni, testvérek! Egy másik csatlakozott hozzá:- Mi a nép vagyunk, hát ti kik vagytok?! Mi a nép vagyunk, hát ti kik vagytok?! Ekkor ezren és ezren hajigálták feléjük átkozódó szavaikat, főként az asszonyok: 8
