Forrás, 1995 (27. évfolyam, 1-12. szám)
1995 / 8. szám - Siklós István: A rádiós Cs. Szabó Lászlóról
Siklós István A rádiós Cs. Szabó Lászlóról // ^ta^rszemét szaporítás. Bizonyára az. Recsegés, sípolás; éles hangtörmelék csörömpölésével sodródik a szó. Hulladék hullámokban hömpölyög. Kopik, porlik — aztán végképp átlényegül: hallhatatlanná. Szigetelt falak csöndjében ülve, tányérakna nagyságú órák dobogó másodpercmutatóinak bűvöletében, amíg beszél: ez az átlényegülés, visszavonhatatlan egyszeri- ség meggyötörheti még a legridegebb, legerősebb lelket is. Minden mondata gályarab evezőcsapása láthatatlan habokon. Cs. Szabó Lászlónak ritkán voltak, s aligha vannak kétségei - képletesen: tízmillió hallgatóhoz szól, az ország lebeg előtte, nem a hangszigetelt falak süketsége. Védő páncélzatát a szavak ama végső átlényegülésével szemben a rádiózás hőskorának legendás múltidejét öltötte fel s hozta ezerkilencszázötvenegyben Londonba, a BBC magyar osztályára. Mint a Magyar Rádió csaknem egy évtizedig irodalmi igazgatója, az élő s elhangzó szó mibenlétét alaposan megtapasztalhatta, - a műfaj minden titkát, lehetőségét kiismerte. Fölmérhette: alkotók írásait, verseit, műfordításait, előadásait íróasztalára gyűjtve, - a próbáktól vonakodó Szabó Lőrincnek telefonon kihagyásokat, húzásokat javasolva, versekhez illő összekötő szövegen morfondírozva, hogy megadja s épp kitöltse a keretet, szakszerű kíméletlenséggel számolva a percet, másodpercet,- igazgatói íróasztalára fölülő, rátelepedő Ottlik Géza műsor-elképzeléseit köteles- ségszerűen, jóindulatú szigorral hallgatva. S közben a magyar irodalom legjavának nagyhatalmú népszerűsítője volt. Valamiféle boldog álomvilág kulcsának birtokosa — legalább is Szabó Lőrinc szerint. Egyik levelében 1943 februárjában ezt írta: „Egy hete beszéltem magukhoz a rádión át. Eleinte nagyon átkoztam azt a Cs. Szabót, hogy beugratott egy nem aktuális kisfeladatba, mikor én az Összes Versekre fordítottam minden órámat; végül mégis nagyon örültem az előadásnak. Szörnyen kellemes fürdeni abban a boldog álomvilágban!” De a rádió Cs. Szabó Lászlót is segítette. Az írót. A hírek, események, változások azonnalisága, perzselő közelsége, gyors forgása tágította érdeklődését s az ismeretek szenvedélyes terjesztőjévé, a befogható, szolgálatba állítható műfajok kísérletezőjévé tette, megméretett: elbeszélés, napló, kritika, tanulmány, esszé, tárca, vitairatszerű értekezés. Amikor az olaszországi emigráció harmadik évétől s a kényszerű írói pihenéstől megszabadította az Angol Rádió: könnyen alkalmazkodni tudott az író, közéleti gondolkodó, művészettörténész, kritikus az új környezethez — különösen, hogy olyan kortárs szerzők koptatták előtte a BBC stúdió-székeit (munkatársi minőségben) mint T. S. Eliot, Louis MacNeice, Dylan Thomas, George Orwell, E. M. Forster. S már e nevek szelleme is jelezhette az újonnan érkezőnek a szabad teret. Az egyetlen korlát, hogy itt is számolnia kellett puritán szigorral a perceket. De így is utat Siklós István hagyatékából közli ezt a kötetben meg nem jelent kis 1980-as írást Gömöri György. 73
