Forrás, 1995 (27. évfolyam, 1-12. szám)
1995 / 8. szám - Fehér Zoltán: „Jó helre hoztad űket” (Egy keceli paraszt önéletrajzíró a németek kitelepítéséről)
asztalra, de bort csak az emberek ittak. Nagyanyám is elővette a gyíkínyszatyrot, és abból mindenki elé tett egy-egy buktát és kedvesen kínálta rokonait.- Tessék, fogyasszátok el ezt a buktát is. Ezt én sütöttem délbe. Van három tanító nér im, akiknek én főzöm az ebédet. Szeretik a sűttet, oszt délre úgy sütöttem, hogy maradjon belűle. Amikor a Pali elmondta, hogy mi van veletek, a maradékot becso- magótam. Tik talán máma nem is ettetek, osztán evvel a pár falattal csillapítsátok az éhségteket. Kopogtattak. Jani bácsi, a béres gyütt be megkérdezni, befoghat-e má, hogy az Ila nénit hazavigye. Nagymamám válaszót:- Fogjá be, Jani, aztán vigyé haza, mer az emberem má biztosan vár. Szóltam a béresnek:- Váljon, Jani bácsi, gyüjjön, oszt igyon maga is egy pohár bort. Pali bácsiéknak is teleöntöttem a poharaikat, koccintottak a Jani bácsival. Utána a Jani bácsi elment befogni a lovakat. Nagymamám elköszönt a rokonoktú. A Ve- ronka néninek meghagyta:- Ha kicsit megnyugosztok, oszt amikó a Marisomék kocsival gyünnek be a faluba, te is gyere velük. Pár napot ott is lehetsz nálunk.- Köszönöm, Ila a meghívást, de nem ígérhetek semmit, hiszen lehet, hogy hónap itt keresnek bennünket.- No, akkó nyugodalmas jó éccakat kívánok mindenkinek. Marisom, köszönöm a vacsorát - búcsúzott a nagymamám. Kikísértem a nagyanyám, mire visszagyüttem, a Rézi má összeszedte a tányérokat. Kérte, hogy adjak mosogatóvizet, és ő segít azokat elmosogatni. Gyorsan végeztünk a mosogatással. Akkó a Pali bácsi így szólt hozzám:- Mariska, én meg a Józsi kint alszunk az istállóba.- De hát van itt hel bent is, Pali bácsi. Minek aludnának kint?- Azé, Mariska, mer ha a bérese, a Jani meggyütt, a Józsi lóháton visszamén Császártöltésre, oszt a Józsi fiammal beszél, meg ha lehet hoz a hátizsákba élelmet, hogy tudjunk főzni.- Pali bácsi, adok én maguknak, ami a fozéshő köll, aztán ha már visszamehetnek, akkó majd megadják.- Köszönjük, Mariska, lehet, hogy még rászorulunk, hogy elfogadjuk a fokínált ennivalót, de most nekünk tudatni köll a Józsi fiammal, hogy hun vagyunk, meg azt is megkérdezem, hogy meddig tart az a razzia.- De Pali bácsi, arra gondótak-e, hogy hátha éccakára maradtak ott azokbú a kar- hatalmistákbú.- De gondótunk, Mariska. Azé mén a Józsi lóháton, hogyha ilyenekkel találkozna, el tudjon menekülni. A Józsi kerülő úton be tud jutni a házunkba, meg onnan ki is tud gyünni. Nappal ezt nem lehet megcsináni, csak éccaka. Most legyen szíves gyüjjön ki és mutassa meg, hogy az istállóba hun csinálhatunk helet éccakára, ahun megaihatunk. Meg, ha tud adni egy pokrócot takarónak, azt elfogadjuk. Pali bácsi meg a Józsi bácsi elköszöntek az asszonyoktú, aztán kimentünk az istállóba, ahun a kötröc tele vót szénával. Azt eligazították, pokrócot terítettek a szénára, és má készen is vót az ágy. Visszagyütt a Jani bácsi is a falubú. Pali bácsiék segítettek kifogni a lovakat, a ko- csirú megkapták a két pokrócot takarónak. Megkérdezték a Jani bácsitú, reggel mi- kó szokott gyünni a lovakat etetni, utána elköszöntünk egymástul. Jani bácsit még behíttam, megkínátam egy pohár borral, utána az is jó éccakát mondott. Még beníz- tem az asszonyokra, má azok is lefeküdtek. Elköszöntem tűlük is, bezárkóztam és mentem én is be az enyimekhő, de akkó má a gyerekeim aludtak. A Terus néni ellátta őket. Este nyolcat ütött az óra, mink is lefeküdtünk. Terus nénivel megbeszétük, 71
