Forrás, 1995 (27. évfolyam, 1-12. szám)

1995 / 8. szám - Fehér Zoltán: „Jó helre hoztad űket” (Egy keceli paraszt önéletrajzíró a németek kitelepítéséről)

valahun helet, ahun egy időre meghúzhatják magukat. Ha nálunk véna elég hel, nem gyüttem véna hozzád, de oda nem gyühetnek. Ezé gyüttem ki hozzád Marisom, hogy ezt elmondjam neked, meg megkérjelek arra, hogy fogadd be a Palit meg a családját.- Jó van, nagymamám, befogadom ükét, van itt hel elég.

Oda léptem a Pali bácsi mellé, félkezemmel a válláná átkarótam, úgy mondtam:-Menjen, Pali bácsi, siessen, ne várkoztassa a családját! Várjuk magukat.- Köszönöm, fiatalasszony, a jóságát - mondta kicsit nyugodtabb hangon a Pali bácsi —, legyen szíves még azt mondja meg, merre van a téglagyár.- Menjen, Pali bácsi ezen a dűlőúton, aztán ha elért a körösztúthó, onnan má meglátja kímínyit, ott má tud tájékozódni.

Pali bácsi megkönnyebbülve ült föl a kocsira, aztán mikor kiért az udvarbú, trappra bíztatta a lovakat, hogy miné hamarább a családjáná legyen.- Nagymama, gyűjjön be - szóltam - bent vannak a kislányok is, meg a Terus néni is, gyüjjön, nízze meg űket. Én begyújtok abba a szobába, ahun majd alszanak, mer a kicsit is meg köll fürdetni. De valami vacsorát is köllene nekik adni, hiszen egész nap főtt étel nélkül vótak. Mit gondol, nagymama, mit adjak nekik vacsorát?- Mit, Marisom? Főzzé paradicsomlevest, azt gyorsan el tudod készíteni, meg az jó is, aztán még üssé hozzá nyóc-tíz tojást, az is hama megvan, meg laktató is. Én is hoztam öt vagy hat buktát, az meg jó lesz komfétnak. Te, Maris, ha meggyünnek, utána majd szalajtsá haza engemet a kis kicsiva, mer öregapád kitér a hitibül, ha nem mék haza.- Jól van, nagymama, menjen csak be, én szólok a Jani bácsinak, hogy csináljon a Pali bácsiék lovainak helet az istállóba, meg számítson rá, hogy magát haza kő vinni a faluba.

Ezután végezte mindenki a dolgát úgy, hogy mire a császártőtési sosemlátott rokonok meggyüttek, vót hel a lovak részire az istállóba, széna is vót előttük a jászóba, a szoba is meleg vót, megfőtt a vacsora is.- Meghoztam a váratlanokat - állított be Pali bácsi.- Jó helre hoztad űket — válaszót a nagyanyám, én meg odalíptem a fiatalasszonyhó, akinek az ölébe sírdogált egy kisgyerek.- Adja ide azt a kisgyereket, maguk meg szálljanak le, aztán gyüjjenek be. Az emberek fogják ki a lovakat, majd a Jani bácsi megmutassa, hun lesz a helük, utána gyüjjenek be maguk is.

Átvettem a pólyába kötött sírdogáló kisbabát, valószínű, hogy tisztába köll tenni. De az én szemeim könnyesek lettek, amiké a Veronka néni legyütt a kocsirú, oszt a nagyanyámat átölelte és hangosan zokogott. Hüppögve mondogatta:- Ila, Ila, mi lesz velünk? Látod, hogy hova kerűtünk öregségünkre? Nem tudom mié ver bennünket ennyire az Isten? Mié csinát fodönfutókat belőlünk?

Visszaadtam a fiatalasszonynak a kicsit és belekarótam a Veronka nénibe, és úgy csitítgattam.- Ne sírjon, Veronka néni, gyüjjenek, menjünk be. Má a sírássa nem segítünk a bajokon. A szobába meggyútottam a lámpát, mer má sütétedett.

Veronka néni elkezdett szabadkozni.- Nem köll nekünk ilyen szép szoba. Jó lenne nekünk valami kamraféle is.- Veronka néni, ha magának jó lenne a kamra, akkó vegye úgy, hogy most ez a szoba a kamra. Tessék, vetkőzzenek le, a kicsit tegyék az ágyra addig, amíg mingyá behozzuk a kamrábú a bőcsőt, utána majd bele lehet abba tenni. Kint a konyhába melegszik má a víz, hozom a fürösztő teknyőt, és a kisbabát meg lehet majd fürdetni. Magát hogy szólíthatom, fiatalasszony?-Teréz vagyok, de otthun mindenki csak Rézinek szólított.

69