Forrás, 1995 (27. évfolyam, 1-12. szám)

1995 / 8. szám - Faludy György: Öt szonett (CCXIII, CCXIX, CCXXIX, CCLXXXI., CCXC.)

Faludy György

Öt szonett

CCXIII

(Wesselényi Miklós)

Legjobb barátom. Most már ott pihen urnájában a Farkasrétiben.

Történész, hívő katolikus, éles eszű, egyszerre szelíd s szenvedélyes.

Ott állt egyszer, november négy után a Széchenyi könyvtárban délután, míg az udvarra szovjet tankcsapat vonult be a kegyetlen ég alatt.

Őrnagy jelent meg: „Katonáim fáznak.

Tüzet rakunk. Könyv kell.” Miklós elsápadt. „Tíz harcost kérek,” szólt s máris imádta

dolgát. Mentek a marxista könyvtárba. „Vigyék!” S nevetve hulltak könnyei, milyen jól égnek Lenin könyvei.

(Budapest, 1990)

CCXIX

(33 év)

Hazulról jöttek s hencegtek: mily pompás Kádárnál! Emigránsok hazatértek néhány hétre és pöffeszkedtek folyvást. Milyen jó, hogy ebben sohasem volt részem.

Később Kádárék kint nyaláshoz fogtak, de elém hiába dobták a horgot, mert társaimnál jobban hozzászoktam - s nem is éreztem, hogy mi — a nyomorhoz.