Forrás, 1995 (27. évfolyam, 1-12. szám)
1995 / 7. szám - Fodor András: Józan reggel (Domokos Mátyás sorozata. Beszélgetőtárs: Fodor András)
Konok idő Pompázó égi magasság, tavaszt ígérő kékség, hazug a gyönyörűséged kápráztató világ! Fázik alattad a tó vize, borzongó, sűrű zöldjén nem te remegsz, csak az emberi vágy sajog át. Páncélos ragyogással csillog a zord idegenség: fénylik a hóborította jégtakaró a napon. Mit akar, mire vár a konok, hisz a tél levitézlett, mire mégis e ránkmeredő, vakító tilalom? Csattog a drót a tetőkön rázza a kertben a fákat, meztelen ágakon át nekem ugrik a szél. Merre vagy égre-virágzó? Tárd ki magad, diadalmas! Tűrni, remélni kevés, míg a fagy nem áléi. Sóvárogva, dülöngve járom a partot, a rétet, hátha elérnbe mutatják arcuk a gyáva jelek. Hátha kilobban az ágon, s szétcsap a rügybe feszengő, s futnak a domb derekára sóskaszedő gyerekek. Nemcsak a vágy ez, a törvény! Tombolhatsz konok évszak. Látom a fák sűrű lombját, zsendül a téli mező. Ostromoló elemek közt mégis az ember erősebb: hordja szívében amit még meg nem adott az idő. 1956 április 88
