Forrás, 1995 (27. évfolyam, 1-12. szám)

1995 / 1. szám - László Ferenc: A kicsi „tót” (Bartók műve a műjegyzék és az összkiadás között)

firmust. Ez visszalépés az Sz 30 jelzetű, egy évvel korábbi keltű Székely népdalhoz képest. Legkorábbi megnyilvánulása Bartóknál annak a szemléletnek, amelyet a zenekultúra-építés stratégája, Kodály fogalmazott meg kettőjük nevében, Magyar népdalok című közös kiadványuk (1906. december) előszavában: „A hazai viszonyokra való tekintetből tettük, hogy a dallam a kíséretben is megvan.”

Ami a dalok stílusát illeti, nem előlegezik az 1908-09-es keltű Gyermekeknek és Bartók többi népzene-ihlette gyermekzenéinek hangvételét. Inkább „gyermeknagyságra” szabott magyar nóták. Jól iskolázott, de maradi ízlésű, sokkal jelentéktelenebb zeneszerző darabjai is lehetnének. Azokra a századeleji családi képekre emlékeztetnek, amelyekhez a gyermekeket szakasztott felnőttmódra öltöztették fel: nyakkendővel, kemény gallérral, mellénnyel, illetve bokáig érő szoknyában és Gi- rardi-kalappal. Az 1902-es Pósa-dalokhoz képest sokkal egyszerűbbek, igénytelenebbek, de lényegük szerint azok világához tartoznak.

Az eddig mondottakat a következőkben foglalhatnák össze: Unokaöccse születését öt gyermekdal komponálásával köszöntötte Bartók. Kéziratuk cím nélkül hagyott, de ajánlással ellátott fogalmazvány, mely azóta is a család tulajdonában van. Végleges változatukról nem tudunk. A sorozat - eredeti rendeltetésének, szerény művészi értékének megfelelően — kiadatlan, nyilvánosan nem adták elő. A műjegyzékjövőbeli kiadása így említhetné: 32. (ÖT GYERMEKDAL) énekhangra és zongorára („A kicsi ’tót’nak”), Bécs, 1905. december 20. (Befejezetlen fogalmazvány.)

Bizonyítékaink vannak afelől, hogy Bartók komolyan vette a „Folytatjuk”-ok ígéretét.

Az I. dalocska a kéziratban mindössze egy szakaszos, 16 ütemnyi. 1917-ben Gesz- ler Ödön Gyakorlati és elméleti énekiskola polgári fiú- és leányiskolák számára című tankönyvének első kötetében a dal kétszakaszos változata is megjelent, Esti dal címmel (67. sz. , 88. lap). A szöveg két első sora itt más (rosszul emlékezett rá Bartók 1905. december 20-án?), és két helyt a ritmus pontosabban alkalmazkodik a szövegritmushoz, mint a fogalmazványban. A második szakaszban a ritmus tizenegy esetben tér el az első szakaszétól, ugyancsak az új stílusú népdalok előadására jellemző alkalmazkodás gyakorlata szerint. Igaz, hogy a tankönyvben csak a dallam szerepel - tempójelzése „Lassan. (Andante.)” -, de nem kétséges, hogy a fogalmazványból ismert dallamnak egy továbbfejlesztett változata, ami mutatja, hogy Bartók igenis dolgozott még ezen a darabon. A dallam alatt a szerzőt így nevezi meg a szerkesztő: (Peres-Bartók). Valószínű, hogy az első név Peres Sándor óvó- és tanítónőképzői igazgató (1863-1907) szerzőségére vall: az ő versét zenésítette meg Bartók.

Geszler idézett tankönyvében a III. dal bővített változatát is megtaláljuk, A jótevők címmel (87. sz. , 109. 1.). Az első szakasz dallama itt a bécsi kézirathoz képest ritmusában egyszerűbb. Egy sor erejéig a szöveg is más. A második szakaszban, amelyre a kéziratban csak a „(Folytatjuk)” utal, a dallam lényegesen átalakul: az „A jóságos Isten” említésétől C-dúrrá világosodik ki és - a harmadik sor Esz-dúr kitérése után - abban is zárul az első szakaszból ismert c-moll dallam. Az aláírás, „(Ha- vas-Bartók)”, arra utal, hogy a szöveg Havas István tanár és tanfelügyelő ifjúsági író (1873-19??) verse. Ez az utólagos közlés Geszler tankönyvében ismételten bizonyítja, hogy Bartók igenis továbbkomponálta az 1905. december 20-án szerzett darabokat. Föltételeznünk kell tehát, hogy volt valamikor egy második kézirat, egy tisztázat, amelyből Geszler a dallamokat kiírhatta. Szabad hinnünk, hogy ez a kotta ma is lappang valahol s még föltűnhet.

Sőt: több is feltűnhet még, mint csak öt Bartók-gyermekdal!

A Geszler-tankönyvekben két további dallam alatt is szerepel Bartók neve, mint társszerzőé. A már idézett kötet 99. lapján a 77. sz. darab címe és szövegkezdete Budapesti diákgyerek. A közismert Által mennék én a Tiszán ladikon kezdetű, új stílu56