Forrás, 1995 (27. évfolyam, 1-12. szám)
1995 / 1. szám - Veress Dániel: Erdély soha nem volt Csomorkány (Emléktöredékek Illés Endréről - Illés Endre hat levele)
6 (Postai körpecsét: 1960. XI. 4.) Kedves Dani! Legelőször is köszönöm a táviratot, a távolból is eljutó szeretetet - barátok kézszorítása mindig jólesik, s különösen ilyen napokban. Mert egy bemutató nem gyerekjáték. Indulatokat, fájdalmakat, haragokat kavar. Ez pedig ilyen bemutató volt. Sokaknak fájt. *** Gondolkodom, mit írjak róla... Egyetlen ésszerű tudósítás képzelhető el: elolvastatni a darabot. Sajnos, a kéziratát nem küldhetem el. A Kortárs elkérte az első felvonást, az októberi számban meg is jelent. Az talán eljut hozzád. Sajnos, az első felvonás csak a nyitány. Inkább játékos megmutatása annak, ami a II. és a III. felvonásban következik. A főpróba és a bemutató sikere igen nagy volt. A bemutatón mindegyik felvonás után vasfüggöny elé tapsolták a színészeket, majd engem is. De már másnap megindultak a támadások. Legelőször az Esti Hírlap rontott nekem, páratlanul durva kritikával, mindent megtagadva a darabtól. Aztán akadtak, aki(k) a darab mellé álltak, például a Magyar Nemzet Ungvári Tamás valóban elismerő, hosszú bírálatával. Kétségtelen: a kísérlet feltűnést keltett. Hallom, sok mindenhol a T. Sz. -ről vitatkoznak. A közönség is megmozdult: éppen ma délután értesítettek, hogy a következő négy előadásra már nem lehet egyetlen jegyet sem kapni, még a pótszékeket is eladták. Mindez szép, örülök is neki. De a legnagyobb öröm, a zavartalan öröm: írni a darabot. Formálni a jeleneteket, a kéziratpapír fölött mondogatni a mondatokat, saját, láthatatlan kis színházamban - rendezni és eljátszatni, (akkora a színpadom, mint a televízió képernyője). Ha kedvemre élhetnék - ezután már csak darabot írnék. *** Örömmel felelnék sok kérdésedre - persze élőszóval szívesebben; - az írás nehézkes, a mondatok félreérthetők. Például még mindig nem tisztáztuk Németh Lászlót. Nem értetted meg szeretetemet, bírálatomat, régi barátságunkat. De ezt tegyük most félre. El kellene olvasnom régi leveleidet... S különben is, most, amikor fél-barátai és ellenségei oly alattomosan támadják Németh Lászlót, csak szeretni lehet őt, egészen melléje állni, - segíteni, hogy legyen kedve ismét dolgozni. Mert mégis ez a legfontosabb. *** Illyés Gyula csillag alatti jegyzete az 1942-es Nyugatban. Ignotus Pálról van szó. Akivel több polémiában összeakaszkodtam, mire így töltötte ki ostoba bosszúját. Ót magát nem becsültem semmire. S különösen az fájt neki, hogy apja - az öreg Ignotus - irányító szerepét kétségbe vontam a Nyugat életében. Azt a portrét tartottam hitelesnek, amit Babits rajzolt róla, a Tímár Virgil fiában. Halász Gábor. Azon túl, amit megírtam - keveset mondhatok róla. A Széchényi Könyvtárban dolgozott, a kézirattárban. Nyugtalan és kegyetlen ember volt. Kassák Lajos felesége, Simon Jolán, a szavaló-művésznő, a szeretője volt. S olyan kegyetlenül bánt vele (bár szerette), hogy Simon Etel kétségbeesésében és meg- alázottságában végül öngyilkos lett. (Megírhatom, mert teljesen nyílt ügy volt: mindenki tudta.) 52
