Forrás, 1995 (27. évfolyam, 1-12. szám)

1995 / 7. szám - Balázs Attila: Mukkholc kapitány és Gordonka - kenguruval (elbeszélés)

- Gordonka?- Igen. Mindenki így ismeri. Újvidéken jár csellóra, lassan majd befejezi. Gordonkának az a legnagyobb baja, hogy.... Nem az, hogy az unokahúgom. Hanem halálosan szerelmes Mukkholc kapitányba.-Kibe?- Mukkholc kapitányba. Nem ismered?-Nem.- Megbocsátható. Nem sokat jártál erre, meg bizonyára sokat tartózkodtál a dolgozószobádban. De ha itt pöszmögsz még egy darabig, össze fogsz találkozni Mukkholc kapitánnyal.

Akartam volna még kérdezni valamit, de Decius Brutus kijelentette, hogy elmegy teniszezni, ha mára nincs más, s Metellus elballagott vele.

Paligo palus.

(Remélem, jól írtam.)

Gordonkával - az ifjú tehetséggel — aztán sokáig nem futottam össze, Mukkholc kapitányhoz viszont annál többször volt szerencsém. Ez a termetileg Füst Milán Störr Jakab kapitányára emlékeztető, behemótsága ellenére nagyon is élénk, harmincas éveinek elejét taposó, kreol bőrű és görög arcélű férfiú akkor bukkant fel a próbákon, amikor a római plebset alakító (ragaszkodom a szóhoz!) statiszták is kezdtek feltünedezni a láthatáron, s többé-kevésbé szorgalmasan: megkísérelték követni az utasításokat. Többük számára ez aztán túl macerásnak bizonyult, így hát lekoptak a bemutató előtt. Sokukat azonban - szerencsére - mulattatta a dolog, úgyhogy egész helyes kis „mobilis csőcselékünk” maradt - élükön Mukkholc kapitánnyal, azaz: Holzer Ivánnal (miként az az „önkéntesek” lajstromában állt olvashatóan).

Nekem, részben a statisztériával megbízott jobbkéznek sikerült viszonylag gyorsan felfigyelnem arra, mekkora tekintélynek örvend Mukkholc kapitány sokfelől verbuválódott társai körében, s ez utána nagymértékben könnyített a helyzetemen. Utóbb már Mukkholc kapitány tartotta a névsorolvasást, majd leste, mit kell tenni. Szinte fél szóból is értett, pillanatok alatt a megfelelő helyre terelte embereit, ahol sokáig készenlétben tudta tartani őket, ha az „ügy” a másik vonalon - holmiféle ördögi beavatkozás folytán, mert gyakran előfordul ilyesmi - éppen kisiklott. Minden temperamentuma ellenére katonás türelemmel várta a további fejleményeket. S bár többen is röhögtek, amikor egy-egy színész gyalázatosán összekeverte a szöveget meg a szituációt, ő csupán elnézően mosolygott. Mindössze egyszer láttam idegesen a homlokát vakarászni: amikor Decius Brutus elfelejtette magához venni a kését. Akkor önkényesen oszolj!-t parancsolt csapatának, s gyors mozdulattal rágyújtott, majd leült a legközelebbi fa lombkoronája alá. Valami nem stimmelt vele aznap, de nem akartam feszegetni.- Talán Gordonka keseríti az életét? - tűnődtem félhangosan, mert hirtelen eszembe jutott a lány, akinek rendesen a nevét sem tudtam.- Mi is az igazi neve? - hajoltam oda Metellus Cimberhez.- Ugyan kinek? — nézett rám meglepetten.- Tudod te, mit kérdek.-Ja, persze... Emma.- Emma?

11