Forrás, 1995 (27. évfolyam, 1-12. szám)
1995 / 1. szám - Veress Dániel: Erdély soha nem volt Csomorkány (Emléktöredékek Illés Endréről - Illés Endre hat levele)
Kétféleképpen lehet írni: néprajzi kellékekkel, s azok nélkül. Én néprajzi kellékek nélkül írok. De azok a figurák, akiket életre hívtam, csak a huszadik század meghatározott évtizedében, csak Magyarországon, és csak osztályukban élhettek, s nem másutt, ha nem akasztottam is táblát rájuk. A francia írók nem ismerik a franciáskodást, az angolok sem önmaguk állandó bizonyítását - ez a nagy irodalmak tanítása. És engem mindig mélyen elszomorít sok kortársam és sok magyar író „csomorkányizmusa”. (Ugye, tudod, mire gondolok. A Bartók-szintézisben is ezt érzem sületlen ostobaságnak. Éppen Bartókot rángatni elő ilyesmihez, ami Bartók tagadásai) És ha látszólag idegen témát dolgozok fel, mint most is a Vörös és feketét: mai s itteni a mondanivalóm. Es csak azért Stendhal figuráival mondom, mert másként nem mondhatnám el. Soha-soha nem fogok a néprajzi kellék előtt leborulni. Engem csak a mag érdekel. Mert a magban benne van minden, még a kellék is. A Bólyai-drámát is csak úgy tudom elfogadni, ha a máért mondódik el, s nem a ruháért; vagy valamilyen légnemű, örök, mélymagyar busongásért, vagy szerepjátszásért. *** Még azt is szeretném elmondani: az „iskolás” szót félreértetted. Es az ilyen félreértéseket is csak a sűrű találkozás fújhatja el. Az „iskolás”-sál csak arra akartalak figyelmeztetni: légy kíváncsi, mohó, éber, érdekeljen minden, indulj felfedező utakra. Különben Balassit és Berzsenyit, Csokonait és Vörösmartyt, Aranyt és József Attilát szeretem legjobban (szándékos az összedobálás), s nem másokat. írj magadról. Mit dolgoztál? Hogyan élsz? Becsületesen igyekszem válaszolni! Darabom bemutatója a Petőfi Színházban: ápr. 10. A rádió ápr. 20-án sugározza a rádiójátékomat. En elmondhatatlanul sokat dolgoztam a nagy magyar prózai antológián, melynek tervét egy évtizede hordom magamban, s amelynek terjedelme jelenleg 250 ív. Mindhármatokat nagy szeretettel üdvözöl és ölel Endre 3 1959. ápr. 14. Kedves Danikám! Táviratod távirati gyorsasággal megkaptam. A második bemutató délelőttjén érkezett. (Mert itt mostanában három „bemutató” van - háromfajta meghívott közönséggel.) Meleg soraidat nagyon köszönöm. De a távirat mellé kérem a tízoldalas „sistergés”-t is. Éppen azért, mert olyasfélét sejtek, hogy megbántódtál. És válaszolni szeretnék erre a sérülékenységre és gőgre. Mindent-mindent - csak ezt ne! Fiatal kritikus-éveim szeretett mestere, nagy tanítója Bajza József volt. (Sajnálom, hogy a Krétarajzokból kihagytam a Bajza-polémiákról írt tanulmányomat, amelynek magja Bérczy Károly plágiuma volt.) Bajzától tanultam a vita egyenesvonalúsá46
