Forrás, 1995 (27. évfolyam, 1-12. szám)
1995 / 6. szám - „Ugye, ír újra?” (Domahidy András és Katona Piroska levelezése)
varodtak. Vagy harminc éve tanítottam olyan tankönyvből, melyben (Révai József nyomán) a János vitéz nép-eposzként szerepelt. Pontosan meghatározott műfaji megkülönböztetéseket ma már nem ismernek. Az a Simonfjy könyv, amiről már írtam, „történelmi kollázs-regény”, pedig regénynek nem mondható. Egyébként sikerült megszereznem a Maga számára, fól is adtam hajó-postára szept. 7-én. Versenyezhet az UL számmal - amit előre is köszönök! -, hogy melyik ér hamarabb célba. Ha nem is vagyok Krúdy rajongó, sok művét élvezettel olvastam, de a Napraforgó nem került még elém. Majd előkerítem és elolvasom. Az első egy ifjúsági regény volt a régi Az Én Újságom-ban: Csillag a Kárpátok felett, az mélyebben hatott, mint a többi ott olvasható gyermekirodalom. Dsida Jenőről azt hittem, kolozsvári volt, ott látogattam meg a házsongárdi temetőben 42-ben. Most a Száz szatmári parasztételben - ezt is a Maga ajánlatára hoztam ki a könyvtárból - olvasom, hogy Végh Antal Dsida édesanyjánál Debrecenben volt kosztosdiák. Kosztolányit is szeretem. Mostanában a nem egyházi temetéseken az ő Halotti beszédét szokták fólolvasni, az megrázó. Mikor Latinovits meghalt, a rádióban egy felvételről a saját hangján szólt ez a búcsúztató. - Szellemi elődeinek felsorolásából hiányoltam Szabó Dezsőt és Németh Lászlót. Okét nem is olvasta, vagy csak nem szeretil Rám mind a kettő nagy hatással volt. Jártam a Szabó Dezső előadásokra, Németh Lászlót pályája kezdetétől szorgalmasan olvastam (Magdával is egyik kapocs az ő iránti szeretetünk) később személyes ismeretségbe, barátságba is kerültünk. Igen nagy szellemnek és igaz embernek tartom. Illyést Magda nem szereti, Veres Pétert sem olvassa, de az én kincstáramba ők is beletartoznak. Örülök, hogy Kovács Imre könyvét végre meg fogja kapni. Óvatosan olvassa! Nagy adagokban megnyomja az ember lelkét! Nem kaptunk még választ arra a kérdésre, hogy megjelenhetne-e valami Magától itthoni Csének most jön egy egész esszé kötete a Gondolat kiadásában. Rossz nyelvek szerint ő csak addig várt a hazalátogatással, míg első felesége meg nem halt. Ezzel a pletykával és sok üdvözlettel zárom levelem. Hiába szedem a Stugeront, két dolog kimaradt levelemből. Az egyik, hogy Gyönyör Tekla barátnőmnél időzött egy NSZK-ba szakadt kolléganője, aki ott meghalt sógorának emléktárgyait hozta magával, hogy a Székesfehérváron élő Domahidy Gedeonnénak - aki a sógor rokona - átadja. Neki elég volt Frei- burgból Kecskemétre utazni, így Domahidyék jöttek ide Szegedre utaztukban két fiacskájukat is magukkal hozva, az egyik épp András. Tekla kérdésére mondták, hogy igenis rokonok. Úgy tudták, hogy Maga még ez évben készül hazalátogatni. A másik, hogy levelének érkeztekor épp nálunk voltak Tóth Andrásék Budapestről - ők egy másik barátnőm látogatására jöttek le — s Bandi lelkesen mondta, hogy még a Trefort utcai hittanórákról ismerik egymást, s később könyvtáros találkozókon is volt alkalmuk beszélgetni. Hány osztály volt ott együtt hittanon?Bandi egy évvel volt alattam az egyetemen. Azt tudja-e, hogy Bandi nagyapja volt Szendrey Júlia titkára, utolsó bizalmasa, aki holtáig őrizte a rábízott titkokat, ereklyéket, csak az ő halála után kerültek nyilvánosságra. Azt hiszem, Csé könyvében is van erről szó. Bandi nagynénje, Tóth Emmi néni édesanyám Zirzen-intézetbeli barátnője volt. A tanfelügyelő öreg Tóth (B. nagyapja) együtt helyezte őket Kecskemétre polgári iskolai tanárnőnek, amikor végeztek. Ez a „nem fontos, csak érdekes” utóirat kívánkozott még levelemhez. Piroska 30-10-1981. Kedves Piroska, Levelére is és a ma érkezett lapjára is válaszolok, mindkettőt nagyon köszönöm. Azt hiszem, ez nem is lesz igazán válasz, hanem kérdések özöne. Egy: 56
